(Mosó Zolinak, József Attila után, nagyon szabadon) Ülünk a dumánál valami gagyi pláza konfetti-fényei mint nyaktiló gitárod nyakára esnek és bőg a húr mint sárgult protkóval a gyermek ki nem tud szeretni kit nem szeretnek Főbenjáró hazátlan-bennszülöttek bőgünk lépcsőin a feneketlennek mert sose tanultuk mesterségét a szeretetnek (zingi-zongoráznak a kipi-kuplerájban) ütünk és vernek Kiönt a […]

Cirkusszal ünnepel a flitteres világ, szobrod van már, amit koszorúzni lehet; koplaltál eleget, kajáld a sok rizsát! Kőbunkók idézik hibátlan nevedet: gagyognak s ragyognak. Ki lát, vakulni vágy, s unottan kaparász egy áruvédjegyet. A nép hasad tovább, mint széken a kabát, s hiába, úgyse lesz kettő az egy meg egy – Költőnk nyelvtant tanult, nem […]

(Főleg, mi a nyavalyának?) Mikor rom-házam a fejemre dűl, és nincs öröm már, csak a gond ezer, s kipusztulok magamból legbelül, s szám íze, mint a mandula, keser, szonettet írok kíméletlenül, ahogy a cukrász borhabot kever; cukros rímek, liternyi alliter- áció – és a nyájas seggre ül. Habkönnyű tészta, tiszta bugyborék, jambust dagaszt a szonettírógép, […]

Szonettet írni oly haszontalan, a múzsa sótalan, meddő tehén, örökké ideges, fáradt szegény, hízik és esténként migrénje van. Kínból kikelt rímek szent ligetén unottan átcsoszog rossz mamuszban s az ihlető csók nyomán nem fogan szerelmes költemény, csak kelevény. Egész nap ostobán locsog, fecseg, nem olvas mást, csak lányregényeket, s minden mondata így kezdődik: én. Ruhája […]

Sápadt verbénák Meddő asszonyok álma Horgolt pillangók A nagy őszi udvaron néma kocsisok isznak

Apám a földben mellig Derékig én is – Hát újra együtt – Metszeni kell most Apám odább még a takarás

Kivénhedt lion a krakéler akácfa A rossz bádogon utolsó forintjai sárgán felsikoltanak

(Esők) Esők jönnek, telek, május is. – Hányadán állunk, kész a számadás? Volt-jövőnk, lesz-múltunk és a reggel még idegen. Fregoli utca kettő bé a cím, tértivevényes a végítélet. (Nyár) Rövidnadrágban áll Apám az udvaron, nem tudni, honnan jön a fény, egy hallal vesződik, kezében kés. Neurotikus macska kering, neurotikus anya orvosságot eszik. Egy hal, egy […]

„Rossz kapitány rabja lett a jó.” (William Shakespeare) Ripacsoké itt az elismerés, a sarlatán a bölcsön jól mulat és dögletes fekély a tiszta ész s dogma-máglyákon ég az öntudat, a brávo bátor, a csaló merész, az erdőben zsivány mutat utat, a politika emberhúst emészt s ünnepet ül az ordas indulat; és láthatod te is, ha […]

Konczek Jóskának „A kisvárosi Vénusz” örvén Erósz komisz nyila naponta megtalált: és édesmindegy volt, hogy szőke, barna, rőt, imádtam bármelyik, isteni, bamba nőt, kültelki Vénuszt és begyes, belvár babát. Szerettem minden lányt, ahogy friss barna sört a tarhás, ki havert keresve szájat tát. S a nők szívét ha bú keserve járta át, pár öntelt férfinak […]