Kemény a vas
de százszor erősebb vagy te
Csak arcom akartam a szivedbe vésni
s egyre rólam hullnak a szilánkok

*****

Megkínoztalak hogy fájt a vérem
aljasul hazudott gyanuval gyaláztalak
és nem haragudtam érte
Kéjjel megcsaltalak
és megbocsátottam neked

*****

Te mindenütt rámnyitod az ajtót
bárhova megyek te éjjel is követsz
orvul belecsempészed a tárgyakba magad
ma is egész nap mindenütt láttalak
Bújnék szekrénybe falba fába
versbe berúgásba
Hiába
Ragaszkodsz hozzám
mint egy isten egyetlen hívéhez

*****

Talán egy nagy barokk kapu
talán egy emlékábla
talán a vadgesztenyék koppanása

Talán visszavezet hozzád
az agyamban fészkelő csend
őrült szirénajajongása

*****

Hófehér bőre égeti bőrömet
Hófehér lelke szégyenít engemet
Teste testemmel oly egy
Szeme oly bíztató
ha emberségre éhes tekintetem
arcára tapad