Vizigótokról szól – Ajánlások és mottó

piszkozat Munkámat ajánlom Nemes Nagy Ágnes, E. G. Lessing és Ted Lapidus emlékének Mottó „Procul o procul este profani!” „Varium et mutabile semper femina.” (Vergilius) „A spanyolok okosabbnak látszanak, mint amilyenek. A franciák okosabbak, mint amilyennek látszanak. Az olaszok okosaknak látszanak és azok is. A németek butáknak látszanak és azok is.” (Habsburg V. Károly) „Miféle […]

Vizigótokról szól – 1. kép

Melyben Borisz a városba migrál A Nap mintha saját hányadékában fetrengett volna a látóhatár peremén, amikor felbukkant Borisz a távolság felé hosszasan nyújtózkodó, vadgesztenyékkel és juharfákkal szegélyezett, sárga keramitkockás úton. Még csak egészen kicsi pontnak látszott, de rövidre nyírott, angol bajszát időről időre megsimítva, tempósan közeledett. Duplatalpú, duplafenekű és duplafedelű, gojzervarrott cipőjének egyenletes koppanásai, mint […]

Vizigótokról szól – 2. kép

Egy vacsora viszontagságai némi helytörténettel A fekete vacsorázó falait ébenfa és sűrűszövésű, nehéz, fekete brokát borította. A bútorokat mind feketére pácolták, a mennyezetről fekete csillárok szórták a fekete fényt. Az asztali muzsikát Szerkezeti Lakatos Géza malacbandája szolgáltatta. A prímás oly avatott mestere volt a hangszerének, hogy már akadémista korában, Beethoven Tavaszi szonátájának virtuóz előadása közben […]

Vizigótokról szól – 3. kép

Emerson emlékezet Amikor Borisz a fényesre csiszolt és páramentesre törölgetett labradoritpultra tette a kulcsot, a portás kivillantotta két aranyfogát, és bennfentes mosollyal érdeklődött: – Remélem, jól aludt, uram? – Sajnos, a legkevésbé sem, – így Borisz, – Egész éjszaka torkaszakadtából üvöltözött valami megátalkodott madár az ablakom előtti fán. – Nyilván egy szerelmes fülemüle. – Miből […]

Vizigótokról szól – 4. kép

Halotti tor Muszáj volt egy újabbat kezdeni, mert az előző fejezetet már mindenki végtelenül unta és én is teljesen belelehetetlenedtem. A kolostorkert árnyékos és csöndes volt. Hogyne lett volna, mikor kartauzi nővérek lakták a zárdát. Déli ostorfák, keleti életfák, mezei szilek, hegyi hársak, szigorú mértani formákra nyírott, féligmeddig kiszáradt élősövények, díszbokrok, fekete kaktuszok és különféle […]

Feleségemnek

Fölborul, ledől, nyitva marad nyomodban minden, Szerelmem.

Feleségemnek

Fogaidból a kalciumot aztán a fogakat Melledből a tejet aztán a melledet aztán az egész testedet Lassan elfogytál egészen s csak bámulom gazdagságodat

Feleségemnek

Nekünk a holtodiglan, holtomiglan csak mese. Örökké élsz versemben, ha egyszer meghalok, örökké élek én is; szerelmed megváltotta szir-szar testemet.

A panaszkodó költőkre

(két epigramma) Tenger a gond, így nem lehet írni se immár – sír a poéta, szegény, zokszava égbe kiált. Drága barátom, nézd csak a kertet: szú öli, hernyó, féreg emészti a fát – s ágain alma terem! Tenger az ár, itt nem lehet inni se immár – bőg a poéta, szegény, tíz laza fröccse után; […]

Tisza parti idill*

Süllőhínár között, a Tisza-tó partján vartyog a kis unka, uvít a toportyán. De az én falumba’ a szülék szava szép, reggel, délben, este James Joyce-t kántál a nép. Minden süldőlánynak megpezsdül a vére, ha poéták jönnek Tiszabrekekére. Háztetőn a cakó Prágait kelepli, mer’ a Károly Gyuri kicsit magos neki. Főszerkesztő urunk Szkárosit kínálgat, de a […]

Régebbi bejegyzések »