Szilveszter

Megadni a módját a ritka napnak, a pocelánedényt tegnap kiástam; damaszt, ezüst, kristály, megannyi sallang hiába díszlik gót gyertyavilágban, . a meghívottak mind távolmaradtak; sunyin kussolnak a hideg szobákban, hol egymásra nyílik néhány vakablak s a pezsgőskelyhekben sivár magány van. . Lubickolok én is hazug szeszekben s akár egy önjelölt, türelmes isten, végigunatkozom dús vacsorákat; […]

Szilveszter

Siralmas énekünk, mint tenger, árad, kidőlve fekszik itt, lerontva, mintha fölkent vezérünk csonka szobra volna, szerpentin-szemfedő alatt e század. . Tósztok idézik, réveteg halandzsa, a régi, rossz regény, a nők, a vágyak a múltból kikelnek, velünk danásznak, bortól, szavaktól émelyeg a banda. . A zsibbadt kéz a levegőt kavarja, hideglelősen fölnyerít egy dajna, mulatni kell, […]

Apokalipszis

Népek országútján sötét hadak, jönnek a varjak, gyűlnek ezrivel. Apát urunk deákul énekel, s podagrájára kénesőt hozat. Világégésre rettent égi jel, már délelőtt leáldozik a Nap, ütődött hadovál palást alatt, a bölcs rongyot, bohócruhát visel. Ásd el az értéket, tudást, ha van, ha volt benned virtus, felejtsed el, élj magadnak, boldog, ki magtalan, s örülj, […]

Két akrosztichon

(Nemes Nagy Ágnes és Pilinszky János emlékének) Nem értem, hogy miért Esznek, emésztenek Marnak szét jól kimért Esztendők, enzimek, Siker, csőd nem kísért, Nem izgat engemet A korcs utód nem ért – Görcs epigon követ – Yankee-földje takar, Ázott rögök fölött Gajdol a sok magyar, Nincs hozzám közötök: Elrejt a rőt avar, S nehéz szagú […]

Ősz

Hideglelős falak, megőszült háztetők, csak október örök s november fagya csak; a derengés becsap, felissza szürke köd, elenyész, mielőtt a reggel szárnyra kap. Az eltévedt vonat vaksin zsémbel, zörög, alvó dombok között, száz éve, hallgatag, elözvegyült falvak, mint gyászbaöltözött, korán vénülő nők, álmatlan alszanak. Kihúnyó ösztönök, elhallgatott szavak, a csend némult harang. Eső és köd […]

Ősz

Halottak napja Ködöt köhécsel már a rozsdás kapuszárny, hajléktalan szél gyár falánál ódalog, az utcakő térdig kopott, egy őszi árny biceg hazafelé, nincs mára több dolog. Egykedvű villamos dülöngél tétován, megáll, újra indul, csörömpöl, mint szokott, kihalt parkok mélyén ultizik a magány, ecetről álmodnak a vérszegény borok. A sírkövek között felosztott, égi rend, lecsordul a […]

Nyár

(blues) Ülök a Svábhegyen, hát mit mondjak, Hawaii, a város izzad lenn, lábam alatt a táj tisztára egy izé, baró és kierály, a sör hideg és nem zavar a kurva zaj, a hangyák gályáznak, valami papagáj prüntyög, ábrándozok, mint egy vidéki csaj, meghat a televény, szülőföld, őstalaj, tökös gyerek vagyok, de a szivem ma fáj. […]

T.D.*-lutánja

Valami zagyva, német nagyregény, nyolcszáz flekk délelőtti kézirat, kenyér, újhagyma, némi vaj, bicsak, a tea se túl híg, se túl tömény. Köbméterenként két kolibri csak, elhanyagolható számú gödény, egy bandzsa bakcsó a kancsó csövén, a mester így, momentán nem ihat. Kinéz az ablakon és úgy marad kilenc napig. Szemben a tűzfalak csupasz tégláin fura árnyalak, […]

Határtalanul MegGyőző ‒ A Gerbeaud teraszán

Ásítoztam melegtől, unalomtól, mikor feltűnt a nő s a legjobb tompor. Csak ültem bénán, lélegzet-szegetten, állam le és a székről majd’ leestem, nem is far ez, tat! sóhajtottam akkor, s mint átkos álom, elinalt az aggkor s melegség járta át, ott lenn, a testem, s az újjászületésben hinni kezdtem, feléled, ki meghalt, s szerelmi kedvem […]

MókusKerék Imre ‒ Somogyi éjszaka

Eláll a szél a kenderáztatónál, lehúnyja szirmait a marharépa, fejét a dombra hajtva szendereg már Karád, Heresznye, Trakl, Böhönye, Nikla. Tücsök, kabóca zeng, dünnyög a poszméh, szagos füvek között cirpel a szöcske, vörösbegy, sárgaság, bagoly visong, vég nélkül csivog egy fészekalja Rilke. A ház előtt Három fa bütykös ágán megátalkodottan üvölt huszonhat logorrheás rigó és […]

Régebbi bejegyzések »