Lehetne egy sziget nem messze innen, félúton épp’ oda- s idefelé, hol rőt a tenger, mint eperzselé, s élnénk érett sajton, sózott heringen. Hajónkat déli szél repítené, s a dús földön kétszer teremne minden, ott újjászületnénk szerelmeinkben, Aranykor! repesne a szív belé. Sűrű a szaft, lágy a bélszínfilé, és munkáját ha este letevé, a pince […]

Valami cosmo-nő úgy kéne már nekem, epedve várom és kérem, ne verjen át! Gyerekre ne vágyjon, csak túl a negyvenen, joghurton éljen és némi pénzmag sem árt! Menedzser, bankszuka vagy sztármodell legyen és oly hatékony, mint egy óriásplakát, villában lakjék, fenn az árnyas Svábhegyen, és valósítsa meg naponta önmagát! Találkozzunk jövő kedden vagy pénteken! Le […]

Alatta megvadult a hintaló, és egy piás nagyot taknyolt a gangon; komoly bukás volt, nagy produkció – a táposcsirke tottyan így a pulton. Elomlott s hogy a hűs kövön hevert, látszott, hiába priznic és demalgon, és zsebében a kétdekás kevert eltört s kifolyt nyúlósan, mint a sampon. Soká’ feküdt a délutáni csendbe’, „Franc a belit!” […]

(Horváth Ferencnek) Az égi szószt mintha rég hallanánk; persze, mi tudjuk, minden érthetetlen, ahogy Webern, amint egy rémes esten megközelít a zárt ajtókon át. Emlékeink, mint konstruált boák – könnyei raszteres-tévészemeknek. Bagzómacska-szavak a kuka mellett s a semmibe párátlökő kloák’. Mert szar a löncs s a hótdög tréfli csak, nicsak, zsebedben kinyíl egy bicsak, s […]

Hová lett a szatócs, ki még hitelezett? A pálvölgyi kert, zsebemben kavicsok, a kettős kő előtt megtérve mormogok egy káddist, bár tudom: egyedül nem lehet. Hol van a zenekar, a sváb iparosok, a megfontolt beszéd, góhértermő hegyek? Mindegy, deportálnak, kitelepítenek – maradok. Alibit bármire igazolok. Zörög a kurva busz, már késő ősz lehet, valahol forr […]

Az utca bőre hólyagosra marva, fakult ígéretek, fakó plakátok, betonsilók őrzik az ócskaságot – lenyughat már a Nap, mehet a francba. A fölkelő alkony a Holdra tátog, zölden fölsóhajt egy poros platánfa, csodálja önmagát az utcalámpa, álomra ébrednek ájult akácok. Osonnak fal tövén a vatta-árnyak, szemükben éhség és sunyi alázat – előmerészkednek kis szél-sakálok. Részeg […]

Akác, szamárkenyér, lósóska, mécsvirág, parlagfű, bodza, méh, ecetfa, szarkaláb, csehek, sikér, penész, poloskás szalmazsák, liliom, drogosok, piások, nyúl, kutyák, barack, zsidók, eper, cigányok és mohák, izsóp, dohány, darázs, kamilla és katáng, fehérje, németek, hangyák, üröm, csalán, fehérek, albinók, feketék, bodobács… Fejszét, tüzet, puskát! felaprítva nem árt az útszéli fasor, a játszótéri hárs! Kigyomlált nemzetek, égő […]

(Horváth Ferencnek) Horváth úr, Isten áldjon meg ma is! Osztani, összeadni – marhaság, Rúgjunk be, botladozzon most a (vers)láb, Visítson akrosztichont egy haris! Áldással idd Kecel kannás borát, Tört kedved ápolja Véres Maris, Ha jobban csíped, legyen cannabis, Figyelj azért, ha tudsz és tátsd a szád! Egy hangnyi híja van, hát nem lehet; Röhög tizenhárom […]

Magányomat szövik zugban a pókok, magamban beszélek, magamnak élek, motyogva rámolok, morgok a széknek, akkor is zsémbelek, ha nincsen rá ok, csoszogva járok, mint tétova vének, szürcsölöm a levest, nyammogva rágok, dohogva nézem a bolond világot, későn kelek, korán aludni térek. Nyirok szivárog, megvakul az ablak, „Tebenned bíztunk”- károgják a varjak, a tócsa bőrén esőcsepp-bibircsek, […]

A dívány fölött falranyalt plakát van: a víz smaragd, ég kék, a yachtok úsznak. Mi nem megrögzött utazók vagyunk, csak trogloditák, beton-barlanglakásban. Mikor a legvadabb pornó is untat, s minden idegesít, úgy általában, s ténfergünk, lötyögünk té s tova fádan, a tengerpartra felnyaljuk magunkat. Fehérfogú csajok, alig-ruhákban, mindig gusztusosan, mindig vidáman magukat kelletik, körülrajongnak, lebarnult […]