Modortalan akrosztichon

(pardon, Anna!) Még belebékuland a törpe félsz! Iromba böjti szót korogva kelt, Nátha, Zsadány, teműr a terpedés, De zamfirog, de sőt, hodász’, ha kell. Ejt ederics mögé, ha górba néz – Nióbeként letorl’ a hű kebel, Kínt kanavászba olt, csak tökörész, Idolja tágja míg lenyeldekel. Bús böde szí herét, szipoly tenyész, Okány a vész tövén […]

Egy másikra

Osztálykirándulás, baromfivész, IQ-mérésnél negatív lelet, ózonlyuk, árvíz, gombamérgezés, már azt reméltem, rosszabb nem jöhet, s mint bolygó zombi, kit kihányt a sír, a méltán eltűnt költő megjelen’ (de mindenütt ám) és csak ír, csak ír, rigmust rittyent bármiből hirtelen, s ha más balekre végképp nem talál, a Dörmögő Mötörben* publikál. Legyünk megértők, nyájas olvasó, bocsássuk […]

Egy költőre

Elönt mindent a konkoly és ocsú, s alig mutatkozik a búzaszem. A bölcsesség szerintem szűkszavú, bolond, ki hablatyol, ha kell, ha nem. Hatvankilenc kötetnyi zagyvaság, mindössze negyvenegy-két évesen, évente három könyvet összevág, lenyűgöző tempóját csak lesem. Miért e nagy sietség, nem tudom, költőnk talán úgy véli, majd ezen a hegynyi könyvön, mint a grádicson a […]

Húszéves a világútlevél

(Lászlóffy Aladárnak) Szólt Miklós, jó cárunk, elég a szószból, irány Nyugat, világot látni üdvös! Nem semmi ez, miniszterelnök úr, kösz! A világútlevél mindent bepótol. Olaszhon, Izland, Kréta és a hűvös Britannia részegít, mint az óbor, s feljegyzi az ítélkező utókor, ki volt a nyertes és ki volt a bűnös. Alattam Ulbricht tűzszekere tombol, s a […]

Termés

Íme, a termés: maszlag és csalán csak. Fináncot és adót adott a búza, híg lőre a hegy álmodott aszúja, magunk verjük agyon kedves kutyánkat, gödörbe lépünk, míg lesünk a csúcsra, tökkelütött kölykünk őrjöngve lázad, kétannyi bosszúság, viszály, ahány nap; hajdani eszményünk sarokba rúgva, este papír fölött ülünk magunkba’, szám-porszemeket szór a lámpabúra, hisztizünk s nem […]

Váci tél

Csendben sunyít a szürke délután, akár a patkány, megbújik, lapít, verébcsapat gubbaszt a platánfán, lesik az alkony karvaly-árnyait. Büdös buszállomás, befúj a szél, szétszaggatott hullámbádog-tető, szemétbe, cementporba fúl a tél, a lélek is fagyos, szivem is kő. Az ódon város múlt koron borong, szakadt plakát zörög ragyás falon, a fagy nyüszít, a Nap koromkorong, zegzugos […]

A hét főbűn

(szonettciklus) Bűnök Igék, jelek hiába intenek: döröghetnek, téphetik szájukat szelíd papok, goromba fellegek, se lelkifurdalás, se bűntudat. Az üdv reménye régen elveszett – a drága bűnök összetartanak. Bujaság (Orvos András képe alá) Felrobbanó rügyek, Nappal kacérkodó gyereklány-pitypangok; bujálkodó lilák: igéző nőszirom, kacsintó orgonák; tavaszi örvénylés, zölddel zúgó folyó; parfümös, kandi szél, kerítőnő gyanánt szemérmetlen-vörös híreket […]

Üzenet holt költőtársaimnak

Az én hazámban dőzsölnek a dúsak, s a munkálkodók hulladékon élnek, gonosz cinizmus arat, együgyű vet, az én hazámban rettegés a holnap, az én hazámban részegség az ünnep, s újratemetve porladnak a holtak, kik Szolgaföldben végre elnyugodtak, az én hazámban átkozódva szülnek, az én hazámban törvény az erőszak, s a tiszta szándék gúnykacajba fullad, az […]

Az uramat

Az uramat a rendőr feljegyezte, mert veresen vigyorgott épp a lámpa, komoly kis könnyeket hintvén hajába, véres fejét a kövezetre ejtve. Kaput tátott egy ósdi bérkaszárnya, az utcai nép mind csodálva leste, amint elhúzott ott ferdén, sietve libbent hízott galambok béna szárnya. A régi, rosszulácsolt priccsre vetve csak ül most, és a kóter kurva tetve […]

Sziszüphosz

„Sziszüphosz megbolondult: a követ lefelé görgeti.” (Horváth Ferenc) Viselkedésem nektek, úgy lehet talány: mi a fenét csinál a domb meredek oldalán a vén bolond, miért görgeti lejtnek a követ? Útszéli bölcsek, hát mi itt a gond, önöknek nem tetszik talán a trend? A Föld eztán a Nap körül kereng és már golyó, nem gyatra sárkorong. […]

« Újabb bejegyzések | Régebbi bejegyzések »