Nyár a lakótelepen

Az utca bőre hólyagosra marva,
fakult ígéretek, fakó plakátok,
betonsilók őrzik az ócskaságot –
lenyughat már a Nap, mehet a francba.

A fölkelő alkony a Holdra tátog,
zölden fölsóhajt egy poros platánfa,
csodálja önmagát az utcalámpa,
álomra ébrednek ájult akácok.

Osonnak fal tövén a vatta-árnyak,
szemükben éhség és sunyi alázat –
előmerészkednek kis szél-sakálok.

Részeg suhancok ütik a kukákat,
sárgán sercen a zsír, lecsószag árad,
az odvakban kéken virít az átok.