Drága kis doktornő, sajog, mint tőrdöfés
valami rég bennem – minek a trükközés!
Szeret, vagy nem szeret,
kitárom lelkemet:
jöjjön hát, üsse kő, a végbéltükrözés!

Nem vagyok a gopak ura –
zsörtölődik José Cura:
Nem szilfid e termet,
mégse ások vermet,
fejemet se hajtom búra,
segít majd a fogyókúra!

(gasztrointesztinális limerick)

Bőg a búgócsiga, nekimén a falnak,
szomszédomék éppen csigatésztát falnak.
Tocsog a pörköltszaft,
kanállal zabálnak,
csillog a képükön, mint rászáradt hajlakk.

Limericket úgy ír az ember,
hogy mólésan éri a reggel.
Hej, Edward Lear,
Te vagy a zsear –
másnaposság ellen a vegyszer!

Van egy kislány, Zvolszky Zita –
a kultura borát issza.
A lírába, ha tehetném,
Istenuccse’, bevezetném,
jónéhányszor, oda-vissza!

Csirkefarmon láttalak meg, Jolán,
és üstöllést bölcs könyv lett a Korán,
mert Allah egy kakasnak
négy szelíd tyúkocskát ad.
Térjünk által tubicám, szaporán!

Egy művelt elvtársnő, a szőke Zinajda
alkalomhoz illőn öltözve, kinyalva,
színházba ment este,
s ott mindenki leste,
hogy pompás alakján feszült a pufajka.

A Felföldön élt egy birka.
Legelt, ahogy meg van írva,
de a sok esőbe’
összement a szőre –
így a klímát nem is bírta.

Kettőezer-három május hatodikán
harminc fok volt, mikor temettem az apám.
Álltam feje felől, vigyáztam a dögöt,
hiszen csak az maradt
a francos ég alatt,
s vacogott a fogam kékült ajkam között.

(nem szabályos limerick, inkább csak limerick-jellegű)

Zsugáért ír verset a férfi
és néha már magát sem érti.
Fizet a rendszer,
stex-szel, meg szex-szel;
sok szar között elmegy a tréfli.