Gyagyás gyerek, roncs feleség, halott, földönfutó vidék.
A rokkant-nyugdíj alja még pár flakon borra épp elég.
Söprű, törköly, cukormoslék, műtrágya, malmi söpredék –
beszopva mérgező szeszét, kábán kereng a birka nép.
Metanol kék lángjával ég a szétesett személyiség,
s így stilszerű a rusnya vég: a föld kiokád, mint epét.
Életkép
2009. április 30., csütörtök
Farsang
2009. április 30., csütörtök
Végire jár a február,
farsang vidám tüze lobog,
a víg tavasz nincs messze már,
a láb, akár a szív, dobog!
A részeg ár a híd alatt
töredezett jéggel rohan,
táncoltat egy döglött lovat,
szökött palánk fut boldogan.
Fehéren, feketén
2009. április 30., csütörtök
Fehér, fekete sírkövek alatt,
sakktábla-rendben békén fekszenek
elárulóim, áldozataim.
Egymásra végre nem neheztelünk.
Hommage à Henry Rousseau
2009. április 30., csütörtök
Vágtat velünk a völgyön át a nyár lova:
nyomában jázminok, vágy és vér és rigók,
beteljesült jövő, költött múlt, lesz-jelen.
Hommage à Párniczky Mihály
2009. április 30., csütörtök
Azt a bliccfogót, vagy azt a miskulanciát,
amiről szó esett, hozhatnád már, Mihály,
mert örökké nem vagy: szükségem lenne rá!
Hommage à Károly György
2009. április 30., csütörtök
Két szemetes széles út között
e sikátorban nem matat a szél
A diófánkon pisztricgomba nő
várom a postást szomjasan
biomasszámat vigyázzák
őrző-védő bögölyök
Köd
2009. április 30., csütörtök
A múlt ködében áll a cameloti vár,
övéi közt ül ott a jó, öreg király,
szakálla térdig ér, a könnye földre hull,
iszik megannyi hű cselédje szótlanul.
Kereszt alatt pihen Trisztán és Parszifál,
Ewan halott, a hős Gawain rég porba hullt,
Ginewra hajdanvolt szerelme, mint a múlt,
a kert bozótjában magában őgyeleg,
vakrozsdát pergetnek a csorba fegyverek,
tudás, erény és hit legendává fakult.
Jó Lancelot sírján virít a kutyatej,
a rét a vár tövén tüdőbajt, spleent lehel,
egy zöld kobold szalad, nevetve lápra csal,
kútmélyből visszhangzik ballada és kacaj.
Telet temet a tél és őszre ősz hal el.
Hallgat a dob, a síp, a hárfa néma már,
sarokban rostokol a bárd – sötét madár.
Morgana ünnepel, Mordred királykodik.
Telet temet a tél, örök az álom itt;
a ködlepett mezőn Merlin bús lelke jár.
Virágok
2009. április 30., csütörtök
Anyám kínszenved
harminc éve gyógyult fekélye fáj
egy végignyavalygott élet ólmos tagjaiban
az áldozatul világra küszködött
egyszem gyerek sikertelensége fáj
Gondosan kikeresi a legcsorbább kapát
gyaszatolja neuraszténiás virágait
Csendben gyászolja önmagát
Megsárgult fényképekkel tüzel
és ha látja hogy látom
elesik
Végezred
2009. április 30., csütörtök
(Szerb György emlékének)
Minden csillag fekete lyuk
……………végállomás
Zákutca
Végcél a vakbél
Fehér kézben fehér bot
vakon végződő utcák vágányok
bélák vazulok
Zöldhályog a tengeren
-inoperábilis persze-
maradjunk ennyiben
Csípa és csalódás émelyeg
visszanyelt kommersz hurut
Egy lélekvidámító show
vakvadászat disznajaként
ezt a hercehurcát megúszni
komoly esélyünk lehet…
…állítólag nem öröklődik
In memoriam P. J.
2009. április 30., csütörtök
Bükkök és répák
örök adósság
kezeim lábai mosták
Letiport perc
vérezve szögek
mutatják
Zárkózott kövek
gondolatban tánc
folyosó-vigasság