Gyagyás gyerek, roncs feleség, halott, földönfutó vidék. A rokkant-nyugdíj alja még pár flakon borra épp elég. Söprű, törköly, cukormoslék, műtrágya, malmi söpredék – beszopva mérgező szeszét, kábán kereng a birka nép. Metanol kék lángjával ég a szétesett személyiség, s így stilszerű a rusnya vég: a föld kiokád, mint epét.
Farsang
2009. április 30., csütörtök
Végire jár a február, farsang vidám tüze lobog, a víg tavasz nincs messze már, a láb, akár a szív, dobog! A részeg ár a híd alatt töredezett jéggel rohan, táncoltat egy döglött lovat, szökött palánk fut boldogan.
Fehéren, feketén
2009. április 30., csütörtök
Fehér, fekete sírkövek alatt, sakktábla-rendben békén fekszenek elárulóim, áldozataim. Egymásra végre nem neheztelünk.
Hommage à Henry Rousseau
2009. április 30., csütörtök
Vágtat velünk a völgyön át a nyár lova: nyomában jázminok, vágy és vér és rigók, beteljesült jövő, költött múlt, lesz-jelen.
Hommage à Párniczky Mihály
2009. április 30., csütörtök
Azt a bliccfogót, vagy azt a miskulanciát, amiről szó esett, hozhatnád már, Mihály, mert örökké nem vagy: szükségem lenne rá!
Hommage à Károly György
2009. április 30., csütörtök
Két szemetes széles út között e sikátorban nem matat a szél A diófánkon pisztricgomba nő várom a postást szomjasan biomasszámat vigyázzák őrző-védő bögölyök
Köd
2009. április 30., csütörtök
A múlt ködében áll a cameloti vár, övéi közt ül ott a jó, öreg király, szakálla térdig ér, a könnye földre hull, iszik megannyi hű cselédje szótlanul. Kereszt alatt pihen Trisztán és Parszifál, Ewan halott, a hős Gawain rég porba hullt, Ginewra hajdanvolt szerelme, mint a múlt, a kert bozótjában magában őgyeleg, vakrozsdát pergetnek a […]
Virágok
2009. április 30., csütörtök
Anyám kínszenved harminc éve gyógyult fekélye fáj egy végignyavalygott élet ólmos tagjaiban az áldozatul világra küszködött egyszem gyerek sikertelensége fáj Gondosan kikeresi a legcsorbább kapát gyaszatolja neuraszténiás virágait Csendben gyászolja önmagát Megsárgult fényképekkel tüzel és ha látja hogy látom elesik
Végezred
2009. április 30., csütörtök
(Szerb György emlékének) Minden csillag fekete lyuk ……………végállomás Zákutca Végcél a vakbél Fehér kézben fehér bot vakon végződő utcák vágányok bélák vazulok Zöldhályog a tengeren -inoperábilis persze- maradjunk ennyiben Csípa és csalódás émelyeg visszanyelt kommersz hurut Egy lélekvidámító show vakvadászat disznajaként ezt a hercehurcát megúszni komoly esélyünk lehet… …állítólag nem öröklődik
In memoriam P. J.
2009. április 30., csütörtök
Bükkök és répák örök adósság kezeim lábai mosták Letiport perc vérezve szögek mutatják Zárkózott kövek gondolatban tánc folyosó-vigasság