Elmúlás szaga ihleti Schillert isteni versre,
téged a siller üdít – s verseid illata szar!

(két epigramma)

Tenger a gond, így nem lehet írni se immár –
sír a poéta, szegény, zokszava égbe kiált.
Drága barátom, nézd csak a kertet: szú öli, hernyó,
féreg emészti a fát – s ágain alma terem!

Tenger az ár, itt nem lehet inni se immár –
bőg a poéta, szegény, tíz laza fröccse után;
hőzöng részegen, és szava óbor a kocsmai népnek,
s hirdeti, míg jön a vég: mit budifalra skribált.

Sárgul a hársfalevél, a latyakban gesztenye toccsan,
izzik a repkény, lángbaborítja az ócska kerítést.
Csattan a kertkapu, szürke betoncsövek orgonasípok,
vágtat a szél. Odafenn harsog a távvezeték.

Április ünnepi éneke harsog az orgona ágán,
ébred az udvar, szertegurulnak a kiscsibe-fények.
Éled a kert is, földszaga hirdeti: itt van a Húsvét!

Tökhülye daktilusok kalapálnak, a hexameter kész,
ráüt a pentameter – termel a tisztes ipar.

In memoriam Berzsenyi Dániel

Október lila szirmai hullanak, itt van a búcsú,
barnul a berkenye, hárs és juhar ága kopár,
„hervad már ligetünk” szine és csak a föld feketéllik,
gyászol az ősz, palaszín föllege sírva fakad.

Füst nélkül lobogó törek úszik a zöld vizen. Üszkös
csonkok, mint szuronyok meredeznek a tóban. A koszlott
nád ég – Március ünnepi lángjai. Itt a tavasz már!

Jótékony butulás tüze égeti, hamvad az emlék.

Tarján Tamás születésnapjára

Tarján, Úz, Keszi, Ond, Buda, Kürt, Vata, Tas, Huba, Kurszán,
Alpár, Kont, Keve, Hont, Vezseny, Onga, Levente, Lehel, Fajsz,
Rátót, Vajta, Botond, Gyula, Örs, Tököl, Illye, Monoszló,
Ják, Üllő, Töhötöm, Csaba, Csát, Beled, Édua, Tázlár,
Álmos, Detre, Csanád, Mizse, Bács, Becse, Bendeguz, Ellák,
Nyék, Gég, Zolta, Zalán, Abos, Őd, Csepel, Ugrin, Uros, Bél,
Tétény, Törtel, Atád, Megyer, Attila, Taksony, Adalbert,
Ajtony, Vajk, Aladár, Kada, Csák, Ete, Géza, Kötöny, Bars,
Moys, Kán, Kende, Szabolcs, Bene, Gut-Keled, Orseoló, Kál,
Árpád, Gyarmat, Előd, Csete, Csót, Boda, Vászoly, Adorján,
Solt, Bulcsú, Omodé, Ugod, Ukk, Aba, Horka, Kenéz, Zács.