A panaszkodó költőkre

(két epigramma)

Tenger a gond, így nem lehet írni se immár –
sír a poéta, szegény, zokszava égbe kiált.
Drága barátom, nézd csak a kertet: szú öli, hernyó,
féreg emészti a fát – s ágain alma terem!

Tenger az ár, itt nem lehet inni se immár –
bőg a poéta, szegény, tíz laza fröccse után;
hőzöng részegen, és szava óbor a kocsmai népnek,
s hirdeti, míg jön a vég: mit budifalra skribált.

Szólj hozzá!


Warning: Undefined variable $user_ID in /data/0/5/058a1759-b1d8-43cb-9fd2-839fbcce43b6/karolygyorgy.hu/sub/irasok/wp-content/themes/apricot/comments.php on line 56