Istenfélőként
máglyára vetett engem
egy kis boszorkány.

Ádáz november
lánckereke tiporja
gyümölcseinket.

Jó- vagy balsorsom
a Föld színéről törölt,
a neten élek.

Elgondolkodtam
s minden tiszta, mint az ég:
vezet istenem.

Mennyi nyomelem!
Halok egészségesen,
hogyha benyalom.

Beszállt egy fecske
nyitva felejtett számba
és most rak fészket.

Cseresznyefámról
megint lehullt egy levél –
rohan az élet.

Bősz békaember
berhel békabuzogányt
békatutajon.

Tompult agyadban
a mindenség, hasadban
húsleves lötyög.

Túlsült a bélszín,
túlhűlt a hajléktalan –
bosszúság mindig.