A ledér Múzsa akárkinek örömest (ha megfizette) odaadta Vajda úr versei tárgyát Ön csak tespedt szótlanul epedve vágyva Ginát

Egy hideg téli reggelen Artivagyok a tűzhely előtt guggolt és teli pofával fújta, szította a tüzet. Egyszercsak boldogan kiáltott föl: – Mester, megvilágosodtam! Szün & Csüng, a bölcs, áldott legyen a lábnyoma, odalépett tanítványához és nyakonzúdította egy dézsa vízzel. – Ég a kabátod, te agyalágyult! – csóválta meg ősz fejét.

Zékomor tapodna bár, kolbász mián a degré, koldusong kiaszva már zokkanva, mint a debrő. Sótonyát ledérve vár, zergül a hergelt erdő, Zobát mihaszna jár, kódolt miazma-delnő… Sepedék mörc vihorlátba dúr, Toronk, Vadány otvárba fúl – Zékomor herezint eljő.

(ad notam: Fákat altat a szél) Hát abajgat a szél, átkos, bűzlő gázszag. S én most ébredek rá: nem nagyon szeretlek, ha már csak a nyálam lengedez utánad. Utassy József: Fákat altat a szél Fákat altat a szél, álmos lombú fákat. S én most ébredek rá: nagyon szerethetlek, ha már a sálam is integet utánad.

A végtelen tér kérdésekkel zuhog rám, és idegesít. Engem csak egy érdekel: van-e élet a Földön?

(taoista fabula) Egy zegernyés őszi napon így szólt Szün & Csen mester, áldott legyen minden lépte, kedves tanítványához, Artivagyokhoz: – Vedd fel, ó gyermekem, a cselekvés gumicsizmáját és caplass le a faluba, hirdesd Buddha szent tanait a szájtáti prosztóknak, és hozz nekem egy tömlő bort! – Hozzál magadnak, ha piálni akarsz! Nem látod, hogy éppen […]

Szomorkodom, mióta vizigót a zigóta.

Sárgul a hársfalevél, a latyakban gesztenye toccsan, izzik a repkény, lángbaborítja az ócska kerítést. Csattan a kertkapu, szürke betoncsövek orgonasípok, vágtat a szél. Odafenn harsog a távvezeték.

(Apámnak) …és hallgattad reggel, hallgattad délben és este, lelkesedve, hogy már a „Közjó melegítő Sugára fényledez”, kétségbeesve, átkozódva, mert „Nemzet süllyed el” – hallgattad, hogy szól az ablakokba kitett rádiókból, hogy dobol egy ország koporsóján az Egmont-nyitány.

(Turczi Pistának) Bekecsben jár az ősz, kucsmában jár a tél. Négyet vet a nyulunk, kakas nélkül a tyúk terméketlen tojást, kihúnyt reményt vetél. Konfetti itt a hó – magadnak ne hazudj! Bolond, ki hófehér, szűz ünnepet remél; kereskedelmi lett a szél, playbackről zúg.