Múzsa és szonett

Szonettet írni oly haszontalan,
a múzsa sótalan, meddő tehén,
örökké ideges, fáradt szegény,
hízik és esténként migrénje van.

Kínból kikelt rímek szent ligetén
unottan átcsoszog rossz mamuszban
s az ihlető csók nyomán nem fogan
szerelmes költemény, csak kelevény.

Egész nap ostobán locsog, fecseg,
nem olvas mást, csak lányregényeket,
s minden mondata így kezdődik: én.

Ruhája cifra condra, szó-szövet,
közhely-nyakék, olcsó üveg kövek,
s e tré szonett – fején a diadém.