válasz-kísérletek Horváth Ferenc kétkedéseire* 1, Semmi A semmibe hullnak a percek, évek: kiáltunk a csúcsról a völgybe vissza, a szó szabad még és a lélek tiszta, a mélység büszkeség, játék az élet. Nem kell kapaszkodó, senki se kell még, erős hang, zúgó bariton-kiáltás, nevetséges a sok Canossa-járás, nyűg, félelem, nyavalya – mind nevetség. De lásd, […]

A hársfán méhek zümmögnek, gyűjtögetnek. Széthordják szívem.

Holdfényes nyárest. A diófáról halkan hernyószar hullik.

Egy gazos parkban, a katángok szirmain kinyílik az ég.

Az árokparton egy felpüffedt öszvérdög légyfelhőt legel.

Szegény hóembert a korom betakarta – néger eszkimó.

Újév reggelén egy eldobott trombita vért köp a hóba.