Hogyha nekem három farkam volna, minden csajszi csak értem bomolna! No de, hova tenném azt a hármat? Dobhatnám ki az összes gatyámat.

Hímnős, álmos a Zsolca mellett a Miskolc, nem ott születtem, de ott ögye mög a brant! A Vasstibi mög a Nyilas mekdonáldba űnek, elvetéjje platinaszőke mönyecske nízi a zédzsbíót.

„Kék láng” Egy félmaroknyi nyugtatót, ha erősebb nincs épp kéznél, Valeriánát, Sevenált tiszta szesszel lekísérnél, csillog a szobi vasútállomás, mint Sanzelizé, Gar du Eszt, s átszab az ihlet rosszsorsot, kopott (k)elmét, avitt nemezt. Mámorosan mindent megírsz, mit eltervezett annyi más. Félre bánat, most nem zavar az obligát gyomormosás!

Szűgyemen itt a szőrtarisznya, vállamon cifraszűr. Lehettem volna masiniszta, ki hármas túrba jár. Lehetne bajszom fülig érő, s számban vipla fogak, mint egy Horác, vidéken élnék, s pengetném lantomat. Szegény anyám napszámba járna, s kapálna sült tököt, a Nap fölülről sütne, mint rég, s nem volnék íly lökött.

Fölborul, ledől, nyitva marad nyomodban minden, Szerelmem.

Fogaidból a kalciumot aztán a fogakat Melledből a tejet aztán a melledet aztán az egész testedet Lassan elfogytál egészen s csak bámulom gazdagságodat

Nekünk a holtodiglan, holtomiglan csak mese. Örökké élsz versemben, ha egyszer meghalok, örökké élek én is; szerelmed megváltotta szir-szar testemet.

(két epigramma) Tenger a gond, így nem lehet írni se immár – sír a poéta, szegény, zokszava égbe kiált. Drága barátom, nézd csak a kertet: szú öli, hernyó, féreg emészti a fát – s ágain alma terem! Tenger az ár, itt nem lehet inni se immár – bőg a poéta, szegény, tíz laza fröccse után; […]

Süllőhínár között, a Tisza-tó partján vartyog a kis unka, uvít a toportyán. De az én falumba’ a szülék szava szép, reggel, délben, este James Joyce-t kántál a nép. Minden süldőlánynak megpezsdül a vére, ha poéták jönnek Tiszabrekekére. Háztetőn a cakó Prágait kelepli, mer’ a Károly Gyuri kicsit magos neki. Főszerkesztő urunk Szkárosit kínálgat, de a […]

A ledér Múzsa akárkinek örömest (ha megfizette) odaadta Vajda úr versei tárgyát Ön csak tespedt szótlanul epedve vágyva Ginát