Weöreösch Schaándor hagyatékából: Taliga

Nyekereg a taliga,
sír-rí, kenetlen,
toszigálja Sanyika,
mint egy kisisten.

Sose búsulj, taliga,
majd egy kötetben
megénekel Sanyika,
kérlelhetetlen.

Március

Füst nélkül lobogó törek úszik a zöld vizen. Üszkös
csonkok, mint szuronyok meredeznek a tóban. A koszlott
nád ég – Március ünnepi lángjai. Itt a tavasz már!

Jótékony butulás tüze égeti, hamvad az emlék.

Március

Tavaszi reggel
reves tuskó a tűzön.
Meleget nem ad.

Március

Hideg március.
A hitvány földecskében
kipállott magok.

Magyar jövő

Nincs feltámadás.
Férgek rágták szét népem.
Voltunk valaha…

Magyar jelen

Ellopták Hazám:
erkölcsöm, hitem oda –
hazudok, iszom.

15-ik március, 1998.

Riadt uszály bőg a dunai ködben
letört faágba botlik a sötétség
hidegbe szélbe öltözik a reggel
türelmesen porlik falban a kő

A Moszkva tér zsong mint a hangyaboly
üzemel ma is az emberpiac
– penészes arcok éh’ tekintetek –
Zokog a fölkelő szűz Március
esernyők nélkül ázik a Kalef

Haiku böjti szélben

Pucér a tavasz.
Csontig levetkőztetik
a böjti szelek.

Két akrosztichon

(Nemes Nagy Ágnes és Pilinszky János emlékének)

Nem értem, hogy miért
Esznek, emésztenek
Marnak szét jól kimért
Esztendők, enzimek,

Siker, csőd nem kísért,
Nem izgat engemet
A korcs utód nem ért –
Görcs epigon követ –

Yankee-földje takar,
Ázott rögök fölött
Gajdol a sok magyar,

Nincs hozzám közötök:
Elrejt a rőt avar,
S nehéz szagú ködök,

Perceg bennem a szú,
Ingerült sósavak,
Lipázok, gyors inú
Idő, tűnt pillanat.

Nincs derű, nincs ború,
Se vígság, se harag.
Zagyva a szó, ocsú –
Kicsépelt szalma csak.

Yorick, ha elkapar.
Jó népem megsirat;
Ásít, felejt hamar.

Nóta, diszkó riaszt.
Otromba zűrzavar
Sivár sír, snassz szavak.

(Először oszloponként, majd egyben olvasni – a szerk.)

Haiku

Gödörbe lépek,
míg bámulom a Holdat:
elbasztam megint.

« Újabb bejegyzések | Régebbi bejegyzések »