Szen-Csün mester geometriája Egy pont között a legrosszabb út vagyok.

Szándokom direkt gondolatgát, vértérkép – Szekunderprimer.

Ne ríjj, barátom, mert az alagút végén már látszik a fal!

Ez se jött össze: gazdag már nem lehetek, kövér aligha. Bölcs talán lehetnék még, de az hülyén nézne ki.

Odább a seregélyek komoly tanácsot tartanak hátha beérik mégis a szőlő Triumfál Trianon Összekeverve letépett tagjaid tömegsír-magányodban húzd magadra a maradék földet maradék emberséged ha reszketnél maradék nemzetem

Halálom csupa zöld. Végleg kihalt a Föld. Sligo fölött az ég nem lesz már soha kék.

Jobbra át és balra át, csapjad össze a bokád! Nyelved járjon, ne agyad, úgy telik meg a hasad! Hogyha támad hideg szél, mindig árnyékban legyél! Boldogul a szélkakas, kötelet nyer a nyakas!

A völgy felett egy ölyv szitál Rogyott porban bogárnyomok Unatkozó verébsereg A déli kondulásra vár A Nap gonosz vigyorgását Vöröslőn visszatükrözi A tépett oldalú Naszály

(Kettős Tamás képe alá) Az építési törmeléken harminc centi föld a pusztuláshoz sok, normális élethez kevés. Gonosz vidék, gyökeret verni itt reménytelen, beton falakból hajt ki a magány, a rettegés.

Rogyottfarú ladák utánfutók rogyott mellkasú trógerek kiáltásai fényvessző-kosarakban hold-káposzták karfiol-agyvelőrózsa barnul a hidegben Elered az eső retek-vércseppek felizzanak