Népek országútján sötét hadak, jönnek a varjak, gyűlnek ezrivel. Apát urunk deákul énekel, s podagrájára kénesőt hozat. Világégésre rettent égi jel, már délelőtt leáldozik a Nap, ütődött hadovál palást alatt, a bölcs rongyot, bohócruhát visel. Ásd el az értéket, tudást, ha van, ha volt benned virtus, felejtsed el, élj magadnak, boldog, ki magtalan, s örülj, […]

Forog a Föld visszafelé Egyre gyorsul a lassulás Csökken a munkanélküliség növekedésének üteme Gyereked koravén Apád regrediál Fokozódik a szélcsend Tetőzik éppen az apály Gépészkesz E-mailetlenül Hiány van állandó hiány

(Oszip Emiljevics Mandelstam utolsó rigmusai – Bella Istvánnak írtam) Naponta napfogyatkozás, megvakult idők, szürke szemfedők. Naponta holdfogyatkozás, fehér, halotti éjszakák. Impotens a vágy, és agyamban rág a félelem, akár a rák. *** Kényszerzubbonyban fetreng a jóság, Lázálmoknál iszonyúbb valóság. *** Nincs munkád, betelt a létszám, Cél nélkül téblábolsz hétszám. *** Gátlásaim bilincsébe verve, csak nézem, […]

(badadadaista költemény) Este öt orvosságot ettem. Öt orvosságot ettem este. Három volt fehér, kettő a kék. Sorban megettem őket mind. Most már biztos’ meg fogok gyógyulni.

Én akkor ugatós ember voltam, térdig gázolva vérben, takonyban: hagyjuk az első osztályt a rákba, gyalog megyünk eztán Szerbiába!

Famentes géppapírra írok. Az órám pormentes, vízmentes. Fagymentesítve a vízvezeték. Kávém koffeinmentes. A hancur kockázatmentes. Cigarettám nikotinmentes. A sörben nincs alkohol. A kasztráltság egy életre szól.

Egy széttiport varangy az út repedt sarában. Nincs május, nincs tavasz, nincs megbocsátás. Részeg suhancok sírokat gyaláznak. Vasárnap este tízig nyitva van a bolt. A bor vérré válik papunk aranyszájában.

Dudás Attilának Nagybetegen kivánszorgok a kertbe. Talán utoljára élvezem a simogató őszi fényt. Görcsberándult fákról gonosz körtéket tépkedek. Dobálom a szomszéd kutyát. A dió még meg se ért. Ez a tegnapi szél leverte mind. Avas bűze ruhámba bújik. Valami komoly szeszt hozzatok utánam, kérlek, mert a nyelvem csupa lepedék, és mint a vízihullák, olyan szelíd […]

Szabó Rozália korunk szexximbóluma az őselemmel kefél.

Menta, citromfű, víz, jég és tealevél… Hogy’ lesz ebből sör?