Rámkacsint, kacag, aztán otthagy, elszalad a kacér május.

(Fodor András halálára) Az újrumpli már csak negyvenöt forint Gerleszürke nadrágban állok a basaharci révnél – megyek már haza Egy pudvás fűz kifordult gyökerei mint köszvényes ujjak markolnak a semmibe Szob fölött századszor csobban a vízbe a markoló vicsorgó vasputtonya A bamba révészek gótok gepidák vagy tán eraviszkuszok – fene se tudja követni ezt a […]

Húsomat esztelenül köti száz vágy kitalált öröme és kínja hozzád.

Most gyere Most szeretlek Most mert a sors ostoba Most a szó is tétova Most a must is híg soha Most a mostom most(s)oha

Akinek halálhírét költik, örökké élni fog. Ebben a reményben írtam meg (remélhetőleg) legjobb egészségnek örvendő kedves barátaim epitáfiumát. Kerék Imre Kerekecske, Imrécske, itt nyugszom én, gyászolsz te. Nyarvogni én is tudok, feküdnél itt, piszok! Búzás Huba Ágyékomon hat láb homok: jusztiszmord volt ez a dolog, de a kaszással dacolok, angyalkákkal hancúrozok! Utassy József Elástuk végre […]

(in memoriam Robert Burns) A ház előtt egy koldus áll, tépett ruhájú, húgyszagú, széjjelrágták olcsó szeszek. Szeme, akár az őszi ég.

Holnap úgy lehet a fára visszamászok. Megdobálok majd minden költőt, kritikust és szarok a lírára!

Viszket a lábam. Végre valami élmény – haikut írok.

A paplan alatt, zseblámpafénynél néztem a pucér Lorent.

(Cs. Nagy Balázs képe alá) Üres vonat, holtvágány, percegés, kiégett lámpa, bitumensugár. Palák, tufák, kínlódó kőlapok, a murciban egér, levesben légy. A téren két mániás nő nyerít. Kitépett harangnyelv a csend.