Gyűlölni, az kevés. Tudni nem elég. Gondolkodni kéne!

Öledben macskád – belakott már téged is, s örülsz, hogy megtűr.

Üvegkorsómban aranysárga a nektár. Ízlik a jó sör.

Legjobb mosószer, kefék, lúgok és savak nem segítenek.

Túl minden poklon, álságon, tévelygésen – Jézus számít rám!

Már négy órakor ordít a sárgarigó. Szép a szerelem.

György és a sárkány sohasem békülhetnek: egyik bekrepál.

Mindent odadtam’: főztöm, lelkem, életem, ti maradtatok.

Bégahul redőnyz.. Kuszma bég kitér, betér, ínségre derel.

Ifjú rajongóm, amitől izzadsz, lihegsz, nem az a líra. Érett barackok – tenyeremben mosolyog sima feneke. Megörjít május csiklandó nevetése, asszonyillata. (Egy formás kékharisnyára) Tudós ajkait (ne kerteljünk e korban) bíz’ jóllakatnám. Nézem a fotód, erkölcsös kollegina, egy „olyan” lapban. Szerelem helyett erotikus haikuk – hát csak így megy ez.