Nem látsz vért, könnyet, szegénységet, háborút – áldás a vakság.

Semmiben lebeg a felkelő telihold, mint ígéretek.

Végy egy adag észt, keverj hozzá érzelmet – és edd, ami van!

Igazi szakács önmagát tálalja föl ételeiben.

Egy lityi törköly, mazsola és citromhéj – meglásd, használ az!

Megőrjít május csiklandó nevetése, asszonyillata.

Rámkacsint, kacag, aztán otthagy, elszalad a kacér május.

Viszket a lábam. Végre valami élmény – haikut írok.

A paplan alatt, zseblámpafénynél néztem a pucér Lorent.

Szabó Rozália korunk szexximbóluma az őselemmel kefél.