Csendben sunyít a szürke délután, akár a patkány, megbújik, lapít, verébcsapat gubbaszt a platánfán, lesik az alkony karvaly-árnyait. Büdös buszállomás, befúj a szél, szétszaggatott hullámbádog-tető, szemétbe, cementporba fúl a tél, a lélek is fagyos, szivem is kő. Az ódon város múlt koron borong, szakadt plakát zörög ragyás falon, a fagy nyüszít, a Nap koromkorong, zegzugos […]

(szonettciklus) Bűnök Igék, jelek hiába intenek: döröghetnek, téphetik szájukat szelíd papok, goromba fellegek, se lelkifurdalás, se bűntudat. Az üdv reménye régen elveszett – a drága bűnök összetartanak. Bujaság (Orvos András képe alá) Felrobbanó rügyek, Nappal kacérkodó gyereklány-pitypangok; bujálkodó lilák: igéző nőszirom, kacsintó orgonák; tavaszi örvénylés, zölddel zúgó folyó; parfümös, kandi szél, kerítőnő gyanánt szemérmetlen-vörös híreket […]

Az én hazámban dőzsölnek a dúsak, s a munkálkodók hulladékon élnek, gonosz cinizmus arat, együgyű vet, az én hazámban rettegés a holnap, az én hazámban részegség az ünnep, s újratemetve porladnak a holtak, kik Szolgaföldben végre elnyugodtak, az én hazámban átkozódva szülnek, az én hazámban törvény az erőszak, s a tiszta szándék gúnykacajba fullad, az […]

Az uramat a rendőr feljegyezte, mert veresen vigyorgott épp a lámpa, komoly kis könnyeket hintvén hajába, véres fejét a kövezetre ejtve. Kaput tátott egy ósdi bérkaszárnya, az utcai nép mind csodálva leste, amint elhúzott ott ferdén, sietve libbent hízott galambok béna szárnya. A régi, rosszulácsolt priccsre vetve csak ül most, és a kóter kurva tetve […]

„Sziszüphosz megbolondult: a követ lefelé görgeti.” (Horváth Ferenc) Viselkedésem nektek, úgy lehet talány: mi a fenét csinál a domb meredek oldalán a vén bolond, miért görgeti lejtnek a követ? Útszéli bölcsek, hát mi itt a gond, önöknek nem tetszik talán a trend? A Föld eztán a Nap körül kereng és már golyó, nem gyatra sárkorong. […]

Csináljunk mozgalmat, legyünk a legnagyobb, adószedő, pribék, jattolni kell csupán, s ha kong a kis kolomp hófödte Hargitán, gitározzunk Rilkét, Paulból Saulok! Írjunk szeretettel! Már majdnem sikerült az este, de kedvem geotrop ívelő, s most hallom, szindrómás a marhaagyvelő és macskatáp-ízű a drága csirkesült. Az olvasó profán: ahogy lökik, bután lötyög, próbálkozik, vért pisál és […]

Voltam már mérnök úr, nepper, bakter, paraszt, vigéc, tróger, tanár, „kit tönkretett a gond”, húztam igát, időt, sose sápot, ravaszt, írtam stanzát, tankát, szonettet, disztichont. Fizettem mindenért, megadtam a garast, tiszteltem az igét, amit a bölcs kimond – de csak szósz volt a szó és maszlag a malaszt, s maradtam, ki voltam, ábrándozó bolond. Túléltem […]

Maminak, Papinak és a Lajosoknak Hozom, viszem lestrapált fogkefém, nem pózcsere, csak helyváltoztatás, megvárlak este a Nősök terén, a sör meleg, s a whisky íze más. Megértő vagy, akár a jó papok, morálról és ethoszról prédikálsz, s az asztal alatt combom fogdosod, malaszt, kenettelj, tiszta patronázs. Te sem vagy épp nagy parti, Csárlisén, asszony, gyerek, […]

Zord szél csupálja, tördeli a fákat; olvasni, írni, szólni semmi kedved, a gondolat s a test munkátlan tesped, és mindig így lesz már – gonosz varázslat. Gubbaszt az elme, mint vackán az állat, s hiába háborúk, hiába hírek, ha reklámok közt fagyhalált recsegnek, mit számít már, hogy vége a világnak! Nem érdekel se csőd, se […]

A kertből télakolt a padlizsán. Bogumilföldbe vágyott, azt hiszem, hol minden Ághon líra, dal terem s Árkádia csak egy köpés talán. Kisebbségben élt itt a csórikám, alföldi tótok között, Pilisen és zöld volt még, mint egy ribizliszem kábé úgy június hatodikán. Gané, víz, napsütött az otthona – jól élt, mégse szokott meg itt soha, hegy-völgy […]