Az őszi szelek valahol készülődnek: eljönnek értünk.

Nézem a havat: nem szólok, csak sóhajtok és mindig várok.

(taoista költemény) -javított és átdolgozott változat- Malackát levadászták Nyuszit levadászták Kangát levadászták Fülest levadászták Tigrist levadászták Zsebibabát levadászták Micimackót levadászták Róbertgida a transzcendentális meditáció híve lett és szarik az egészre

Lehetnék sánta, bandzsa, félheréjű, fehérmájú, fehérvérű, gyogyós is, esetleg angina gyötörne folyvást; adomány ez a satnya neurózis!

Találkozunk ott, a túlvilágon hamar, drága barátom.

Hogyha nekem három farkam volna, minden csajszi csak értem bomolna! No de, hova tenném azt a hármat? Dobhatnám ki az összes gatyámat.

Hímnős, álmos a Zsolca mellett a Miskolc, nem ott születtem, de ott ögye mög a brant! A Vasstibi mög a Nyilas mekdonáldba űnek, elvetéjje platinaszőke mönyecske nízi a zédzsbíót.

„Kék láng” Egy félmaroknyi nyugtatót, ha erősebb nincs épp kéznél, Valeriánát, Sevenált tiszta szesszel lekísérnél, csillog a szobi vasútállomás, mint Sanzelizé, Gar du Eszt, s átszab az ihlet rosszsorsot, kopott (k)elmét, avitt nemezt. Mámorosan mindent megírsz, mit eltervezett annyi más. Félre bánat, most nem zavar az obligát gyomormosás!

Szűgyemen itt a szőrtarisznya, vállamon cifraszűr. Lehettem volna masiniszta, ki hármas túrba jár. Lehetne bajszom fülig érő, s számban vipla fogak, mint egy Horác, vidéken élnék, s pengetném lantomat. Szegény anyám napszámba járna, s kapálna sült tököt, a Nap fölülről sütne, mint rég, s nem volnék íly lökött.