Fontoskodsz, nyüzsögsz, szédülten a fénybe szállsz s holnapra lehullsz.
Egy ötvenhat éves a versről
2009. április 21., kedd
Verset úgy ír az ember, hogy elmond egy szót ezerszer: s mire kész a költemény, minden sor azt sikoltja: ÉN!
Híd
2009. április 21., kedd
Híd van a Hold és Föld között; mikor leszáll az éjszaka, szélén ülve bámészkodom s lábam a semmibe lóg.
Sárga falevél
2009. április 21., kedd
(Zelk Zoltán emlékének) „Sárga falevél búcsút int a nyárnak” Egy megsárgult vénember A Honvédkórház folyosóján ahogy lehull Sárga vagyok én is kaukázusi létemre Megfest bevon engem Az az egyszerlátott sárga arc
Sírvers
2009. április 21., kedd
HATÁRtalan GYÖZÖk halálomon. Ne ríjj, rinyálj, rajongóm, rokonom, csak tévedés a sírhalmon a jel: a fejfa – én itthon írok, fafej!
Szintaxis
2009. április 21., kedd
Az alany: én, a tárgy: magam, jelző: a jeltelen, jellegtelen, jelentéktelen, határozó: értem, bennem, általam, állítmány: a nincs (pótcselekvő nemlétige).
Október
2009. április 21., kedd
in memoriam Guillaume Apollinaire A nagy, szürke réten legeltek a marhák, a csordás bánatos és bús dalt fütyürészett, (leszállt a köd) a dalban tenger volt s szirének.