Vörösbort ittam az este,
míg vonzó énem el nem nyeste –
és ami a legszebb,
véres tenyereket
okádok egy vasklozetbe.

Limericket úgy ír az ember,
hogy mólésan éri a reggel.
Hej, Edward Lear,
Te vagy a zsear –
másnaposság ellen a vegyszer!

Impotens lett szegény Bernát,
nem dughatja csini Bertát.
– Adok egy écát,
jegeld a répát –
mindig kemény, ha hibernált!

Lökött ángoléknál menő sire Edward Lear;
gyomromnak gagyi az, akár ale, akár beer.
Kisüstire vágyom,
a biscuit nem rágom:
limerickben nekem megasztár Bencze Imr’!

(sanda limerick)

Hajadba minek a rózsaszín masni,
minek a szoknya, bárha arasznyi?
Én csak azt szeretném,
heverj ide mellém,
szeretnék veled meginni egy sört!

Vartyoghat jóanyám váltig,
hogy Béla míly csinos, snájdig –
borsózik a hátam,
ha néha meglátom.
Lányszívem Edére vágyik.

Wunderbaum úr fakufár:
tré minőség und kamuár.
Ám egy nap ráfázott
és íme, lássátok,
deszka között utazik már

Imádnám én is a szép Afrikát,
ha nem köpnék a portul afrikot,
mert a számum
nem a számom,
s nincs ott kisüsti szilva, apricot.

Az n + 1. napon látta Isten,
hogy a dolgok milyen szarul mennek itt lenn:
berágott, nem csoda,
égett is Sodoma.
Példás a büntetés – aztán maradt minden.

***

Beduin bige volt a kis Lejla –
pasi volt elég, annyi, mint a pelyva.
Ajtaján tábla volt:
mára bezárt a bolt,
jöjj vissza holnap! Foglalt e hely ma.