Különös madár a pelikánállat,
csőre beveszi, mit bögye nem állhat;
vagy egy hetit tárol
a spejzolt kajából –
hogy mire képes, csak tátom a számat!

(fordította Károly György)

A táncosnő, Mata-Hari,
holland volt, nem mianmari.
Az évszázad kéme,
de bukta a vége,
így lett Kazamata-Hari.

(Pető Tóth Károlynak)

A nagy költőt mindenki leste,
ahogy este, kómába esve,
míg a pohárba töltött,
hetven haikut költött,
s bólogattak: hogy’ tud, a beste!

Életművészek városa, Büdipest,
hol a többség alkotni, gürizni rest.
Csinos a kirakat
de a segg elrohad.
Sebaj, majd Demszkáj bá, csinosra kifest!

Ha átkúrásra szottyan kedved,
látogasd, bátran, Brutapestet!
Zsebedet lenyúlják,
csajodat eladják,
s péppé verik a buta tested.

Ofélia szelleme
lentről mintha intene,
s a szív nyugtalan verdes,
kvescsön kínoz: a kedves
reggelente szellent-e?

(Izsayné Jutka nyomán)

Esküt tesz Pap Julcsa szentre, égre:
– Soha, de soha nem lépek fé’re,
hacsak nem a fődbe,
ha egy fiú bőgve
nem mondja: „Kezdjük tán újra, kéjje’!”

Bűbáj fuvolás Melitta –
eddig még mindig megitta.
Tegnap már köpött,
úgy látszik döntött:
szűz lesz majd, így van megírva.

Éjszaka, ha Lina flörtölt,
pezsgő, homár, csigapörkölt –
mindegy az, hogy kivel,
zsé legyen dögivel.
Panelproli pic§a föltö

Komszomol-tag szőke Mása,
etanol a hitvallása –
kora reggel
vodkát vedel:
kutyaszőrt a harapásra