Míg madár voltam,
széllel versenyt repültem,
most csúszok, mászok.

Semmi ragozás:
primitív tőmondatok-
semmiragozás.

Tévé, internet –
vakablak a semmire,
önmagunk helyett.

Kalapom szélén
vízcsöppek tétováznak
s orromra esnek.

In memoriam Berzsenyi Dániel

Október lila szirmai hullanak, itt van a búcsú,
barnul a berkenye, hárs és juhar ága kopár,
„hervad már ligetünk” szine és csak a föld feketéllik,
gyászol az ősz, palaszín föllege sírva fakad.

Zsugáért ír verset a férfi
és néha már magát sem érti.
Fizet a rendszer,
stex-szel, meg szex-szel;
sok szar között elmegy a tréfli.

Azt hiszed, kenyérrel s mandulával traktál? –
Sóher a tudomány: bizony, ráfaragtál.
Ajánlja Mandelbrot:
nyeld csak az éhkoppot!
Mit asztalra raktál, a tál, csak fraktál.

(lom ó-rock)

Hol Ottó boldog volt,
ott most ó rom borong.
Ormokon
hófoltok
s hordókból bor csorog.

(Kalász László halálára)

Szürke kis tollcsomó, maroknyi élet,
pacsirtaszó csupán, hogy mégse féljek.
A Kritikus zord, kész már az ítélet.

Uram, hány hajnal még, hány év virradhat,
hogy égbe repüljek s földbe zuhanjak,
s legyek dalosa itt egy Égi Karnak?

Mint szélhordta tüskegallyak
álljuk körül a keresztet
s maroknyi megmaradt magunkat
És nem nyílik meg e részvétlen föld alattunk
és nem szakad ránk a sáros ég
Újratemető unalommal gajdoljuk
egy geostaciorárius műhold felé
s visszasuttogják a csotgyökerű csontok
hogy nem ápol
s oltottmésszel takar
itt túlélned
s nyalnod kell

Na ja

(2000. március)