Erigált reggel –
obligát mulandóság:
feszülő hólyag.

(Fiamnak)

Metro-magányban,
befelé néző szemmel
látom: vak vagyok.

Bárhova mehetsz:
trópusi part, havas hegy –
magad vagy a láp.

(Giginek)

Napfény, szeretet
sorakozik a spejzban:
anyaszív-befőtt.

Nyílik a szulák.
Megfojtja rózsáimat,
mint én szerelmem.

Tar fűzfaágon
ALLANPOEta károg
posztmodern verset.

Csónakom vízen,
s én végleg megtisztulva,
rögtön meghalok.

Harmatot szárít
bajszomról a napsugár:
jóféle sör az!

Végy egy adag észt,
vegyítsd sok érzelemmel,
s egyél, ami van!

(Groszman Andrisnak)

Hópihe táncol,
esőt, napot álmodik
földben a búza.