Mikor a város keresztet állított Hóman Bálintnak a váci rabtemetőben

Mint szélhordta tüskegallyak
álljuk körül a keresztet
s maroknyi megmaradt magunkat
És nem nyílik meg e részvétlen föld alattunk
és nem szakad ránk a sáros ég
Újratemető unalommal gajdoljuk
egy geostaciorárius műhold felé
s visszasuttogják a csotgyökerű csontok
hogy nem ápol
s oltottmésszel takar
itt túlélned
s nyalnod kell

Na ja

(2000. március)