(amikor a sírásót temetik)

– Így irtok én! – szólt az Isten.
Tarján Tamás firkál itt lenn.

(Édybédy Thünczibünczikének vérbajtársi sorsközösséggel – természetesen ősszittya nyolcasokban)

Rühellek én zsidajt, digót,
stájert, olájt és roxolánt,
minden japót, minden romát,
vend apámat s anyám, ki tót!

Bár nagyanyó pólisi vót,
hucul lovon vágtatom át
familiám ágabogát,
e kis malőrt és Trianót!

Nem biztos, hogy édes éden,
ha az élmény iron maiden!

Hallóvínkor aszongya a jenki:
az én tököm ne faragja senki!

Nem biztos, hogy édes Éden,
ha az élmény made in Maiden!

Nem viszket a pénisz, kérem,
ha a hüvely made in maiden!

Nem lesz gond a karddal, kérem,
ha az tokja made in maiden!

(ad notam: Ragadozó)*

Haikukat ír
Utassy ötvenen túl:
csipog kicsibe’.

* Utassy József: Ragadozó

Karvaly karma közt,
jegenyék magasán túl:
csipog egy csibe.

Poharamban három deci lakmusz,
húzd rá, prímás, Kolompár Erazmusz!

Míg mennybe száll apáca imája,
szerelmet vár a virgó… lelke.

Novicia

Míg mennybe száll apáca imája,
szerelemre vágy’ a pici… lelke.