Viszket a lábam.
Végre valami élmény –
haikut írok.
Szignó
2009. május 3., vasárnap
(Cs. Nagy Balázs képe alá)
Üres vonat, holtvágány, percegés,
kiégett lámpa, bitumensugár.
Palák, tufák, kínlódó kőlapok,
a murciban egér, levesben légy.
A téren két mániás nő nyerít.
Kitépett harangnyelv a csend.
Apokalipszis
2009. május 3., vasárnap
Népek országútján sötét hadak,
jönnek a varjak, gyűlnek ezrivel.
Apát urunk deákul énekel,
s podagrájára kénesőt hozat.
Világégésre rettent égi jel,
már délelőtt leáldozik a Nap,
ütődött hadovál palást alatt,
a bölcs rongyot, bohócruhát visel.
Ásd el az értéket, tudást, ha van,
ha volt benned virtus, felejtsed el,
élj magadnak, boldog, ki magtalan,
s örülj, ha rád talál egy zagyva tan
vigéce s boldogít eszméivel!
Kire kutyádat ráuszíthatod.
Entrópia
2009. május 3., vasárnap
Forog a Föld visszafelé
Egyre gyorsul a lassulás
Csökken a munkanélküliség
növekedésének üteme
Gyereked koravén
Apád regrediál
Fokozódik a szélcsend
Tetőzik éppen az apály
Gépészkesz E-mailetlenül
Hiány van állandó hiány
Ezek az évek
2009. május 3., vasárnap
(Oszip Emiljevics Mandelstam utolsó rigmusai – Bella Istvánnak írtam)
Naponta napfogyatkozás, megvakult idők,
szürke szemfedők. Naponta holdfogyatkozás,
fehér, halotti éjszakák. Impotens a vágy,
és agyamban rág a félelem, akár a rák.
***
Kényszerzubbonyban fetreng a jóság,
Lázálmoknál iszonyúbb valóság.
***
Nincs munkád, betelt a létszám,
Cél nélkül téblábolsz hétszám.
***
Gátlásaim bilincsébe verve, csak nézem,
hogy adják-veszik szegény, holt lelkemet.
***
Nem veszünk vissza üveget.
Bűntetőkamat.
A kenyér már száz forint – igének ott a TV.
Véneket ölnek éhes gyerekek.
***
Ez fekete, fekete, fekete, fekete.
Halványfekete, szuperszürke.
***
Öltöm a szavakat.
Egyiket a másikba.
Felöltöm őket:
Csupa szemétből menekített ringy-rongy.
Halmozottan hátrányos helyzetű mondatok.
Tükör előtt illegek-billegek.
És körmönfonok bizonyos dolgokat
Reggel és este és egyáltalán.
***
Szíveben átok, gyűlölet lakik.
Bőszen vedelsz az ócska hajnalig.
***
Részegség, lotyók olcsó szerelme.
Pénz előtt hajlong a ringyő elme.
***
Brigantik kormányra.
Kurvák az ágyba.
Költők kényszermunkára,
Halálba.
Jelentem, minden a helyére került.
***
Szegény apám a kis pénzt is elissza.
megölne különben valakit
tehetetlen dühében.
***
Sötétfehér van, halványfekete van.
Szuperszürke, SSSZUPPPERRRSSSZÜRRRKE!
***
Harang csödjében
padláson gubbaszt a szó –
Valami készül.
***
Az árokparton
egy felpüffedt öszvérdög
légyfelhőt legel.
***
A Sátánnak is megvan a maga keresztje.
***
Levág engem is,
derékban, mint a fákat,
ez a mai rend.
***
Leszedtek engem is a fáról – táplálék.
Szegény ragadozóknak is csak élni kell.
***
Köszvényes gyökerek, reumás törzs, hullik a lomb is.
Tájidegen vagyok itt, mint ez a satnya fenyő.
***
Előbb agyonverve, aztán meggyalázva,
végül szétszaggatva és szentté avatva,
csontom széjjelhordva – köpök az egészre.
***
Bizony nagy nép vagyunk mi:
megengedhetnénk külömben tízmillió mártírt magunknak?
És jólneveltek is vagyunk mi:
megtanultunk szépen befelé okádni.
***
Utolsót kondul,
aztán a szobor-csendben
galambszárny csattan.
Ha utolsót kondulok,
fekete szárnyam repít.
***
A könyvesbolt kirakatából
egy mai sztárocska öntelten rámnyerít.
1996.-1999.
D’este
2009. május 3., vasárnap
(badadadaista költemény)
Este öt orvosságot ettem.
Öt orvosságot ettem este.
Három volt fehér, kettő a kék.
Sorban megettem őket mind.
Most már biztos’ meg fogok gyógyulni.
Pardon
2009. május 3., vasárnap
Én akkor ugatós ember voltam,
térdig gázolva vérben, takonyban:
hagyjuk az első osztályt a rákba,
gyalog megyünk eztán Szerbiába!
Diéta
2009. május 3., vasárnap
Famentes géppapírra írok.
Az órám pormentes, vízmentes.
Fagymentesítve a vízvezeték.
Kávém koffeinmentes.
A hancur kockázatmentes.
Cigarettám nikotinmentes.
A sörben nincs alkohol.
A kasztráltság egy életre szól.
Pünkösd
2009. május 3., vasárnap
Egy széttiport varangy az út repedt sarában.
Nincs május, nincs tavasz, nincs megbocsátás.
Részeg suhancok sírokat gyaláznak.
Vasárnap este tízig nyitva van a bolt.
A bor vérré válik papunk aranyszájában.