Az év

(Utassy Józsefnek) Tavasz A gomblyuk és a kert virágokkal tele, fehér nyulak, fehér a Húsvét és a hit, szivünk fekete csak, mint péntek éjjele, mert nincs feltámadás, rigófüttyös csalit, a szent mise, peszah hogy’ jöhetne ide? Csupán egy playmate-nyúl mutatja bájait. Nyár Poros bokrok között két lepke szédeleg, ezer szárán virít a nyár, bután ragyog, […]

Váci karácsony

(Tóth Bálintnak) Újmódi Golgotánkon, elfelejtve, Uram! még krisztusi korba se értünk, s naponta százszor feszülünk keresztre. Akár a vének, csak a mának élünk: egyforma reggelek, egyforma esték – az édes ifjúság mivé, hová tűnt? Már nem vernek, de ez a megvakult ég… priccs, csajka, kübli, stoki, séta, munka, nincs kezdet és nincs vég, csupán az […]

Árnyék

Mindig hátam mögül jön a lidérci fény – a házfalon, kövön böhöm nagy alakom; vetődik árnyékom sötéten, feketén, s amíg átosonok sunyin a sorsomon, szokott félelmeim pókhálós éjjelén, átlépni nem merem, megenne, jól tudom.

Lapátolás

Béri Géza emlékének A szívlapát vagonnyi sóba sercen, a lapátolás kimért üteme, akár a metronóm, kiméri versem. Hazádban így szokás, ne gondolj vele, a spicli boldogul, gyilkos a bírád, a költő lapátol, törődj csak bele! Szerencsétlen, sóvár álom repít át egy más korba és egy tisztább világba, hol megleled végre Te is a Hazád – […]

Posztulátum

(Tandori Dezsőnek) Posztulálom: puszta álom pusztulásom.

Bölcselem

Beszélni ezüst, hallgatni Arany (János), esszélni Réz (Pál).

Alarm!

Ha valaha az agyamba’ elindul a vezérhangya, egy percig se halogatva, csapot, papot hátrahagyva szaladjatok, ki hogy’ bírja, mert jövök én, verset mondva!

Jelvények

Az eszme már rég zászlóvá szakadt, a tiszta hit jelszavakká rohadt, a jószándék alapszabályban deklaráltatott – Meneküljünk! Hagyjunk itt most csapot, papot!

Weöreösch Schaándor hagyatékából: Taliga

Nyekereg a taliga, sír-rí, kenetlen, toszigálja Sanyika, mint egy kisisten. Sose búsulj, taliga, majd egy kötetben megénekel Sanyika, kérlelhetetlen.

Március

Füst nélkül lobogó törek úszik a zöld vizen. Üszkös csonkok, mint szuronyok meredeznek a tóban. A koszlott nád ég – Március ünnepi lángjai. Itt a tavasz már! Jótékony butulás tüze égeti, hamvad az emlék.

« Újabb bejegyzések | Régebbi bejegyzések »