Tévé, internet – vakablak a semmire, önmagunk helyett.

Kalapom szélén vízcsöppek tétováznak s orromra esnek.

In memoriam Berzsenyi Dániel Október lila szirmai hullanak, itt van a búcsú, barnul a berkenye, hárs és juhar ága kopár, „hervad már ligetünk” szine és csak a föld feketéllik, gyászol az ősz, palaszín föllege sírva fakad.

Zsugáért ír verset a férfi és néha már magát sem érti. Fizet a rendszer, stex-szel, meg szex-szel; sok szar között elmegy a tréfli.

Azt hiszed, kenyérrel s mandulával traktál? – Sóher a tudomány: bizony, ráfaragtál. Ajánlja Mandelbrot: nyeld csak az éhkoppot! Mit asztalra raktál, a tál, csak fraktál.

(lom ó-rock) Hol Ottó boldog volt, ott most ó rom borong. Ormokon hófoltok s hordókból bor csorog.

(Kalász László halálára) Szürke kis tollcsomó, maroknyi élet, pacsirtaszó csupán, hogy mégse féljek. A Kritikus zord, kész már az ítélet. Uram, hány hajnal még, hány év virradhat, hogy égbe repüljek s földbe zuhanjak, s legyek dalosa itt egy Égi Karnak?

Mint szélhordta tüskegallyak álljuk körül a keresztet s maroknyi megmaradt magunkat És nem nyílik meg e részvétlen föld alattunk és nem szakad ránk a sáros ég Újratemető unalommal gajdoljuk egy geostaciorárius műhold felé s visszasuttogják a csotgyökerű csontok hogy nem ápol s oltottmésszel takar itt túlélned s nyalnod kell Na ja (2000. március)

Rágom a dzsankfúdot, hízik bennem a rák, tévében sasolom reklámszukák farát. Melóm már régen nincs, már nem is keresek, ha zsugához jutok, egész nap vedelek. Nem vagyok én részeg, mondom, csak kapatos, mikor a „Lapos”-ból kilökdös a csapos. Kifizettem mindent, adósom a világ, kamuztam, kamuzok, kajálom a rizsát. Az asszony már rühell, fiam szégyenkezik, nem […]

Egy neandervölgyi beamter (kezében csokornyi leander) részegen támolygott, s vén neje rámorgott: a lépted kusza, mint meander!