Árnyék

Mindig hátam mögül jön a lidérci fény –
a házfalon, kövön böhöm nagy alakom;
vetődik árnyékom sötéten, feketén,

s amíg átosonok sunyin a sorsomon,
szokott félelmeim pókhálós éjjelén,
átlépni nem merem, megenne, jól tudom.

Szólj hozzá!


Warning: Undefined variable $user_ID in /data/0/5/058a1759-b1d8-43cb-9fd2-839fbcce43b6/karolygyorgy.hu/sub/irasok/wp-content/themes/apricot/comments.php on line 56