Árnyék

Mindig hátam mögül jön a lidérci fény –
a házfalon, kövön böhöm nagy alakom;
vetődik árnyékom sötéten, feketén,

s amíg átosonok sunyin a sorsomon,
szokott félelmeim pókhálós éjjelén,
átlépni nem merem, megenne, jól tudom.

Szólj hozzá!