Április ünnepi éneke harsog az orgona ágán, ébred az udvar, szertegurulnak a kiscsibe-fények. Éled a kert is, földszaga hirdeti: itt van a Húsvét!

Tökhülye daktilusok kalapálnak, a hexameter kész, ráüt a pentameter – termel a tisztes ipar.

Boldogulásunk titka rég tudott Pannoniában élni így lehet A talpak seggek száma parttalan Nyelvével él gerinces nemzetem

Pucéran hever a tavasz. Árok bársonysötétje kígyózik, akár a vakság. Csak sárga virágok. Csak a sárga virágok. Egy éjszínű láda – csupán árnyékom van. Hegedű vagy e fekete tokban. Vágyam csillog csak, a kimondhatatlan ezüst. (ford. Károly György)

A kő marad, Wass úr pucol s a helytállásról szónokol. Dumál s a szív majd’ megszakad, a gróf szalad, a pór marad. A kő marad, Wass úr pucol, s a helytállásról szónokol. Dumál s a szív belészakad, a gróf szalad, a pór marad.

A tudás az út: rajta bármerre mehetsz – célod a halál.

Tudós ajkait (ne kerteljünk e korban) biz’ jóllakatnám!

(Véradó Szabolcsnak) Kajmánfüttyös setét éjjel Töltekezem én a kéjjel És ha irigyled Szabikám Írjon meg a Perkrisztijány

Viszket a lábom Végre valami élmény Írok egy époszt

(Vörös Istvánnak) „Rembrandt felnyitott disznója”… …az ám nem egy disznó! – e tüske sok-sok éve szúr. Szegény marhára nézve, durva, nemtelen sértés a sertés. Jóvá kell ezt tenni, nem lehet kérdés: bocsánatot kell kérni a tehéntől, édes úr!