Az én fiam bróker, nem profi, csak bóher! Ijjjujujjuj!

Hol volt, hol nem, a világon, csak egyszer; Kegyetlen vegyszer.

Hajnalra megfagyott egy ember. Mellette flakon, hányadék alatta. Az utolsó vacsora mocska. A fagy szögeket vert a vézna testbe, hogy fölfeszítse őt a pályaudvar Golgotáján a padra, mint keresztre.

A Holmiba ha beírok, kivágom én ott a Rezet; szerkesztőék tátnak szájat, ha olvasik a versemet! A Holmiba ha beírok, kivágom én ott a Rezet! A szerkesztők tátnak szájat – azé’ inkább be se megyek. Szittya kürtöm sárgarézén nevet a Nap Kárpát bérczén, ha én abba beléfúvok, megremegnek a Hasburgok’!

Mit ér, mit ér a 64 vármegye, ha moniliás a zember vérmeggye?

Nagy bolt a lelkem: jegyre sincs benne semmi, csak légy, feketén.

Zsákomban a mákom, májamban a rákom, hátamon meg likas a viharkabátom. Ha röhögsz a káron, vigyen el a Charon s még ezen a nyáron kapd be te a fülemet!

Mily udvarias, finom ember – akkor is kopog, ha kimegy.

Egy művelt elvtársnő, a szőke Zinajda alkalomhoz illőn öltözve, kinyalva, színházba ment este, s ott mindenki leste, hogy pompás alakján feszült a pufajka.

Krétabetűk a falon: „Szabadság miatt a börtön zárva!”