Szabadság miatt a Menny őszig zárva van. Kulcs a (ház)Mesternél. (aláírás: Péter)

Leheletlék-vers a jégvakult ablakon, hogy láthassalak. (változat) Leheletlék-vers a jégvakult ablakon, hogy lássam magam.

A Felföldön élt egy birka. Legelt, ahogy meg van írva, de a sok esőbe’ összement a szőre – így a klímát nem is bírta.

Kettőezer-három május hatodikán harminc fok volt, mikor temettem az apám. Álltam feje felől, vigyáztam a dögöt, hiszen csak az maradt a francos ég alatt, s vacogott a fogam kékült ajkam között. (nem szabályos limerick, inkább csak limerick-jellegű)

Mindent betaknyoz rothadó iszapjával a nyál-szökőár.

Fontoskodsz, nyüzsögsz, szédülten a fénybe szállsz s holnapra lehullsz.

Ihlet és tudás híján csak rágom fűzből készült ceruzám.

Parnasszra’ szállok s versemet nyeríti a fűzfa-pegazus.

Verset úgy ír az ember, hogy elmond egy szót ezerszer: s mire kész a költemény, minden sor azt sikoltja: ÉN!

Híd van a Hold és Föld között; mikor leszáll az éjszaka, szélén ülve bámészkodom s lábam a semmibe lóg.