Azt a bliccfogót, vagy azt a miskulanciát, amiről szó esett, hozhatnád már, Mihály, mert örökké nem vagy: szükségem lenne rá!

Két szemetes széles út között e sikátorban nem matat a szél A diófánkon pisztricgomba nő várom a postást szomjasan biomasszámat vigyázzák őrző-védő bögölyök

A múlt ködében áll a cameloti vár, övéi közt ül ott a jó, öreg király, szakálla térdig ér, a könnye földre hull, iszik megannyi hű cselédje szótlanul. Kereszt alatt pihen Trisztán és Parszifál, Ewan halott, a hős Gawain rég porba hullt, Ginewra hajdanvolt szerelme, mint a múlt, a kert bozótjában magában őgyeleg, vakrozsdát pergetnek a […]

Anyám kínszenved harminc éve gyógyult fekélye fáj egy végignyavalygott élet ólmos tagjaiban az áldozatul világra küszködött egyszem gyerek sikertelensége fáj Gondosan kikeresi a legcsorbább kapát gyaszatolja neuraszténiás virágait Csendben gyászolja önmagát Megsárgult fényképekkel tüzel és ha látja hogy látom elesik

(Szerb György emlékének) Minden csillag fekete lyuk ……………végállomás Zákutca Végcél a vakbél Fehér kézben fehér bot vakon végződő utcák vágányok bélák vazulok Zöldhályog a tengeren -inoperábilis persze- maradjunk ennyiben Csípa és csalódás émelyeg visszanyelt kommersz hurut Egy lélekvidámító show vakvadászat disznajaként ezt a hercehurcát megúszni komoly esélyünk lehet… …állítólag nem öröklődik

Bükkök és répák örök adósság kezeim lábai mosták Letiport perc vérezve szögek mutatják Zárkózott kövek gondolatban tánc folyosó-vigasság

Kemény a vas de százszor erősebb vagy te Csak arcom akartam a szivedbe vésni s egyre rólam hullnak a szilánkok ***** Megkínoztalak hogy fájt a vérem aljasul hazudott gyanuval gyaláztalak és nem haragudtam érte Kéjjel megcsaltalak és megbocsátottam neked ***** Te mindenütt rámnyitod az ajtót bárhova megyek te éjjel is követsz orvul belecsempészed a tárgyakba […]

Kidobódott árokparton a róka. Késő bánat, bémentem a krimóba. Mostmá szépen elheverek magamba, a róka meg belészárad hajamba.

(zanzásított változat – segédanyag egyszerűsített érettségihez) A boszorkák mondták nekem, ami tetszik, azt tehetem: király nyakát elmetélem és székébe ülök, szépen. Akkor tör csak rám a frász, ha az erdő hegyre mász’.

Dohos hordók, vizes falak, a gyertyacsonk sercegve ég, a domb alján a kis présház dülöngél, mint a részegség. A rókaíz már nem zavar, a hernyós bor vígan lötyög, rekedt szívvel üvöltünk, mint önfelhúzó kanördögök. A nóta száll, vak röhögés döngeti a vakablakot, szaggatják a rossz nádtetőt az operett-indulatok. Öklendező lopótököm, dicső rajta borkő, penész, a […]