Erdei HűdeJózsef: Bordal

Dohos hordók, vizes falak,
a gyertyacsonk sercegve ég,
a domb alján a kis présház
dülöngél, mint a részegség.

A rókaíz már nem zavar,
a hernyós bor vígan lötyög,
rekedt szívvel üvöltünk, mint
önfelhúzó kanördögök.

A nóta száll, vak röhögés
döngeti a vakablakot,
szaggatják a rossz nádtetőt
az operett-indulatok.

Öklendező lopótököm,
dicső rajta borkő, penész,
a maradék karakterem
ebbe a pancs lőrébe vész.