Téli tanka

Micsoda szar tél! Százezer szantaklausz botja egybeér; száll a műhó és üvölt a dzsingülbullterrier!

Rigmus filosz barátomra

(Vass Tibornak) Nehogy azt hidd, szegény bolond, hogy a magyar könyvért tolong! Barokk koncert ide minek, valóságsót mindenkinek! Kit érdekel bús Thália, fontosabb a butélia. Zúg a tévé, bőg a brutál, jó nemzetünk attól butul, gigasztár a falon a kép, totálisan tahó a nép – tudja minden buta liba: ez az ország Brutália.

Hannelore von Arschhöle: Álomnászút

A kankalinokkal hímes, szárnyaló tavasz már viszonylag oly régen zuhant a vasfogú semmibe Olea és Ashley szívmelengető szerelme mellett, ámde korántsem múlottak el azok a bőséges pennsylvaniai olajkutak, amelyek a századfordulón megalapozták Olea családjának jómódját, de oly csekély örömet ontván gargantuai méhéből, mint az egész tövissel koronázott fájdalmas életút, amelyben egy tragikus félreértés és az […]

Intarzia barátom nevére

Gőzlő csatornarács, az est sötét, a táj kopár. Nyitsz ki, mi hályogos a párától, dagadt, rossz ablakot. (Szegény Párniczky Misi már kilenc éve elment. – 2007. október 31.)

Singer és Wolfner

Csattog az olló, villan a kézben a tű vasa, mint vers- sor szaporázza a könyvlapon, úgy fut a singer a kelmén. Díszmagyar öltönyt vár Ady. Szab olcsó posztóból ferencjóskát a szerk.

A filozófia vigasza

Üres zsebbel, csóré seggel, setét éjjel, fényes reggel szarakodik csak az ember, hej, te Zemberg, hej, te Degger!

Születésnapi intarzia

Mint józan gazda, kit nem bánt bor, pinczegőz, olt, ánslógoz, kapál, szíket, gyomot legyőz, s szüretkor, farsangban se lusta, sose fád – nótázol, táncz égő sodrára jár a láb. (Czegő Zoltán, erdélyi származású kiváló költőnk, írónk 60. születésnapjára írtam, 10 évvel ezelőtt. Immár betöltötte a 70-et is a nyáron, és remélem, lesz még 100 is! […]

Csujogató

Helló! Wienben savanyú a rizling, ménkű puccos magyar zsebnek Grinzing, jobb is, hogyha a pohárba’ víz ring!

Csujogató

A magyarnak jólesik a borivás, dilettánsnak lételem a versírás!

Duke Inch Harbor: Boogie-woogie

Az eszkimó favágónő ott a Brooklyne-híd alatt halakat etetett -maga magának magával- magányosan. Tengeri csuka az a csontszopó or that is Acer acer koszos lépcsőházi ablakom a… ezt hagyjuk most bikóz dzsankfúd volt a barbekjú míg a hittérítő ki nem akart donor lenni hideg füleimbe mormonott s azóta why ez májszelf. Földrezálltam közétekvirtuálni s mondom […]

« Újabb bejegyzések | Régebbi bejegyzések »