A tőgyek alatt pontos jével a sajtár, habzik benne a frissenfejt engedélyezett ételszinezék és a széntetraklorid.

Menekülj, a halál már bennem cicáz! Zokogó szívedet máshova vidd most: vidd, vidd, fuss, már nincs borom!

(amikor a sírásót temetik) – Így irtok én! – szólt az Isten. Tarján Tamás firkál itt lenn.

(Édybédy Thünczibünczikének vérbajtársi sorsközösséggel – természetesen ősszittya nyolcasokban) Rühellek én zsidajt, digót, stájert, olájt és roxolánt, minden japót, minden romát, vend apámat s anyám, ki tót! Bár nagyanyó pólisi vót, hucul lovon vágtatom át familiám ágabogát, e kis malőrt és Trianót!

Nem biztos, hogy édes éden, ha az élmény iron maiden!

Hallóvínkor aszongya a jenki: az én tököm ne faragja senki!

Nem biztos, hogy édes Éden, ha az élmény made in Maiden!

Nem viszket a pénisz, kérem, ha a hüvely made in maiden!

Nem lesz gond a karddal, kérem, ha az tokja made in maiden!

(ad notam: Ragadozó)* Haikukat ír Utassy ötvenen túl: csipog kicsibe’. * Utassy József: Ragadozó Karvaly karma közt, jegenyék magasán túl: csipog egy csibe.