Zsoltár

in memoriam Kecskeméti Végh Mihály

Szömit a Fönnvaló tűlem elfordítá,
Nyűgeim sokságát bőven szaporítá,
Sok ellenségömet elémbe plántálá,
Kivagyiságokban kapatá, bíztatá.

Adó és uzsorás hószám möglátogat,
Viszik már ködmenem, utolsó barmomat,
Tőzsérök tetemi garasomtul dagad,
Az fene némötség öszi a húsomat.

A nagy nyavalyákban fölöst bővelködék,
Hitben és virtusban mögcsúfol az ínség,
Felebarátimban rútul csalatkozék,
Azért segélj Isten, hogy már békét lelnék!