In memoriam Rjokan

„Testünk elrohad,
de Buddha szent tana
nem pusztul soha.”
(Rjókan)

(Fény)

„Jól látom hazám”
vaku- s neonfényben,
villámcsapásban.

(Március)

Tavaszi reggel
reves tuskó a tűzön.
Meleget nem ad.

(Nyár)

Reggeli ködben
csak sejteni a Naszályt.
Alszik a Város.

(Vihar után)

Suttogás a szó
és bántó a süket csed
égzengés után.

(Ősz)

Tétován lépked
tó vizén az őszi Hold.
Széles az utja.

(Allergia)

Teszetoszáék
nézik az öles gazt,
s tüsszögnek egyre.

(Ősz)

Pár nap és itt van
a napéjegyenlőség.
Nagy csöndek jönnek.

(Szublimál)

Szavakkal, verssel
hiába toldozgatom
rongyos éveim.

In memoriam Rjokan

„Testünk elrohad”,
de él majd utódaink
végtelen sora.