Üzenet holt költőtársaimnak

Az én hazámban dőzsölnek a dúsak,
s a munkálkodók hulladékon élnek,
gonosz cinizmus arat, együgyű vet,
az én hazámban rettegés a holnap,

az én hazámban részegség az ünnep,
s újratemetve porladnak a holtak,
kik Szolgaföldben végre elnyugodtak,
az én hazámban átkozódva szülnek,

az én hazámban törvény az erőszak,
s a tiszta szándék gúnykacajba fullad,
az agg gyermeteg, koravén a gyermek,

Hazámban pusztába kiáltott szó csak
az égi Ige és a földi Szózat;
poéta úr, szmog az az Éji Felleg!