Ki a magyar, ki a burkus, ki a dán,
Európa széjjelrúgott színpadán?

Csirkefarmon láttalak meg, Jolán,
és üstöllést bölcs könyv lett a Korán,
mert Allah egy kakasnak
négy szelíd tyúkocskát ad.
Térjünk által tubicám, szaporán!

Gyűlölni, az kevés.
Tudni nem elég.
Gondolkodni kéne!

Akármilyen retró vagyok,
nem bírom a petró szagot!

Nem ittam már régen,
azért megyek srégen.

Félrelépett a háremem,
levágatom a hajamat!

Nem köll neköm a dzsihád,
inkább mutasd a lábadat!

Emily Dickinsonnak

A margaréta szirma kunkorogva,
megperzselődve-halva hull a porba.
Te is lehullsz, mielőtt még kigyúlna
ez az olajiszapban ázó június.

Emily Dickinsonnak

A mályva csendesen bezárja szirmait,
narancsot álmodik a fonnyadt mécsvirág,
élénk szinekre port szitál az esti ég,
a kert álmát ébren őrzik az estikék.

Akár tréfli, akár kóser,
Simploné a babérkoszor!