Limericket úgy ír az ember,
hogy mólésan éri a reggel.
Hej, Edward Lear,
Te vagy a zsear –
másnaposság ellen a vegyszer!

Vége az ősznek.
Száz év tél következik:
evés és halál.

Már sok-sok éve
csak magamra gondolok.
Itt van a balhé?

Kutyám hízeleg,
macskáim nyalnak, falnak.
Íme a fasza!

Élni akarok,
mert nem tudom odaát
szerethetlek-e.

Megyünk a fényben
s nem értjük az ifjakat:
szánalmas vakok.

Nosztálgiázunk,
s már csak a tévét nézzük.
Bizony, volt egy tánc…

Avar kislyány csókja édes,
attul támad merevedés!

Elmúlás szaga ihleti Schillert isteni versre,
téged a siller üdít – s verseid illata szar!

Top ez a filing:
itt a reformkonyhában
kípszmájlingolok.
Biomasszám vigyázzák
őrző-védő bögölyök.