Megadni a módját a ritka napnak,
a pocelánedényt tegnap kiástam;
damaszt, ezüst, kristály, megannyi sallang
hiába díszlik gót gyertyavilágban,
.
a meghívottak mind távolmaradtak;
sunyin kussolnak a hideg szobákban,
hol egymásra nyílik néhány vakablak
s a pezsgőskelyhekben sivár magány van.
.
Lubickolok én is hazug szeszekben
s akár egy önjelölt, türelmes isten,
végigunatkozom dús vacsorákat;
.
magamra koccintok, iszom veszetten,
s megörökítem, lásd, e rút szonettben
nyomasztó emléked, te rusnya század!
Szilveszter
2010. december 31., péntek
A szeretet ünnepén
2010. december 31., péntek
Túlsült a bélszín,
túlhűlt a hajléktalan –
bosszúság mindig.
Haikuszerű
2010. december 31., péntek
(Sarrynak)
Boglárkalepke,
hova tűntél hirtelen?
Szállást keresel nekem?
Szilveszter
2010. december 31., péntek
Siralmas énekünk, mint tenger, árad,
kidőlve fekszik itt, lerontva, mintha
fölkent vezérünk csonka szobra volna,
szerpentin-szemfedő alatt e század.
.
Tósztok idézik, réveteg halandzsa,
a régi, rossz regény, a nők, a vágyak
a múltból kikelnek, velünk danásznak,
bortól, szavaktól émelyeg a banda.
.
A zsibbadt kéz a levegőt kavarja,
hideglelősen fölnyerít egy dajna,
mulatni kell, kit érdekel a másnap!
.
Az óra üt, vége s kezdődik újra,
megcsendül a pezsgő lélekharangja.
Zord szél csupálja, tördeli a fákat.
Philemon és Baucisz
2010. december 31., péntek
Ülnek a padon.
Szemükben a fáradtság
s örök szerelem.
Búcsú
2010. december 31., péntek
Ne emlékezz rám,
én is elfelejtelek,
ha már nem leszek!
***
Emlékezz majd rám,
ha véletlen meghalok –
s veled maradok!