“Az udvariasság a szeretet ruhája.” – mondotta Szün & Csen mester (Buddha legeltesse rajta a szemét) Artivagyoknak és kopogott az ajtón, mielőtt kiment a kertbe ribizlit szedni.

Beszállt egy fecske
nyitva felejtett számba
és most rak fészket.

Cseresznyefámról
megint lehullt egy levél –
rohan az élet.

Egy nyári reggelen így szólt Szün & Csün mester (áldott az ő bölcsessége) kedves tanítványához:
– Fogd a kosarat, ó gyermekem és indulj a piacra, mert elfogyott a mungóbab!
– De mester, én most éppen meditálok! – ellenkezett Artivagyok.
– Meditálsz a lófaszt, csak lusta vagy, mint a vízibivaly barackéréskor.

Lótuszkovadás hónapjának második hetében Artivagyok azt mondta a Mesternek (kinek bölcsesség árad minden szavából):
– Ó, tiszteletreméltó Sün & Csin, költözzünk föl a Jázminvirág-hegyre!
– Mi a kórságnak mennénk mi oda, gyermekem? – vonta föl szemöldjét a bölcs.
– Hogy közelebb legyünk az Éghez.
– Az ember olyan teremtmény, fiam, akinek a lába a földön áll, de a feje az égben van, ha akarja, lakjék bár hegytetőn, vagy lapályon.
Így aztán maradtak a seggükön.

Bősz békaember
berhel békabuzogányt
békatutajon.

“A gőg olyan, akár a kelés – belülről ered és kifelé fakad.” (egy Sün & Cen tanítvány az első északi dinasztia korából)

Készültünk erősen Marie Curie napra:
volt nagy buli, móka, potya pia, kaja,
huncut népdalokat énekelt ezalatt
az izotóp-labor szoprán férfikara.

“A diszciplinák egzaktságába vetett hit nem más, mint látens, kollektiv paranoia.” (Szen & csün mester, I.sz.)

“Minél puhább a pöcsöm, annál acélosabb az erkölcsöm.” (Pszeudo-Szün-csen, XXI.sz.).