Dudás Attilának

Nagybetegen kivánszorgok a kertbe.
Talán utoljára élvezem a simogató őszi fényt.
Görcsberándult fákról gonosz körtéket tépkedek.
Dobálom a szomszéd kutyát.
A dió még meg se ért.
Ez a tegnapi szél leverte mind.
Avas bűze ruhámba bújik.
Valami komoly szeszt hozzatok utánam, kérlek,
mert a nyelvem csupa lepedék,
és mint a vízihullák, olyan szelíd vagyok!

Szabó Rozália
korunk szexximbóluma
az őselemmel kefél.

Menta, citromfű,
víz, jég és tealevél…
Hogy’ lesz ebből sör?

Szen-Csün mester geometriája

Egy pont között
a legrosszabb út vagyok.

Szándokom direkt
gondolatgát, vértérkép –
Szekunderprimer.

Ne ríjj, barátom,
mert az alagút végén
már látszik a fal!

Ez se jött össze:
gazdag már nem lehetek,
kövér aligha.
Bölcs talán lehetnék még,
de az hülyén nézne ki.

Odább a seregélyek
komoly tanácsot tartanak
hátha beérik mégis a szőlő
Triumfál Trianon
Összekeverve letépett tagjaid
tömegsír-magányodban
húzd magadra a maradék földet
maradék emberséged
ha reszketnél
maradék nemzetem

Halálom csupa zöld.
Végleg kihalt a Föld.
Sligo fölött az ég
nem lesz már soha kék.

Jobbra át és balra át,
csapjad össze a bokád!
Nyelved járjon, ne agyad,
úgy telik meg a hasad!
Hogyha támad hideg szél,
mindig árnyékban legyél!
Boldogul a szélkakas,
kötelet nyer a nyakas!